Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-10-15 / 8. szám
2 tanügyi értesítő íme mi tanítók nem tudtunk annyira menni, hogy helyet nyerjünk a tisztviselők utolsó rangfokozatában, mi egyértelmű ennek a nagy testületnek kétségtelen megalázásával; s- ezzel szemben az önbirálatnak milyen homályos megnyilatkozása az, midőn X. vagy Y. megnagyságol- tatja magát! Az én felfogásom szerint minden tanítónak egész, — olyan mintaféle embernek kellene lenni, aki a társadalomban hirdetője és képviselője annak az iránynak, a mi a táplálkozásban, a ruházkodásban, a kötelességek teljesítésében s az emberekkel való érintkezésben, szóval a köz és magán élet minden megnyilatkozásában mások által is becsülendő józan felfogásról tanúskodik s az embert emberré teszi. — Az ilyen tanító az emberi gyarlóságok csörgő sapkája, az egyéni hiúságok selejtes sallangjai s a cimkórság takova rendjelei után soha sem sóhajtoz, soha sem futkároz, és nincs szüksége rá, hogy egyéni értékét jogtalan címekkel toldja-foldja. Az életben gyakran látunk gyermeket, aki boldog, mert van egy falova, amelynek a farka fütyöl; s a cimkóros mikor ér el ennek a gyereknek a boldogságához a maga falován, a melynek nincs farka és nem fütyöl'? — Oh hiú cimkórosok, higy- jétek el : sokkal kellemesebb, ha mi mosolyogunk a mások gyarlóságán, mintha mások nevetnek ki minket! A szatmárvármegyei királyi tanfelügyelőségtől. Valamennyi állami és községi iskola igazgatóságának I I. A nni. Vallás és közoktatásügyi Miniszter ur 73758—904. szám alatt kelt rendeletével utasítani móltóztatott, hogy az uj tanév megnyíltával a következőkre hívjam föl cim és vezetés alatt álló tantestület figyelmét. A népoktatás helyes irányú és célszerű fejlesztésére irányuló kultúrpolitikának a nemzeti élet érdekeivel és a nemzet jövő fejlődésének feltételeivel összhangban kell állnia. A fejlődés egyik alapföltétele ebből folyólag az, hogy az érintett összhangot azon állandó tényezőkben keressük, melyek által a népoktatás a nemzet életének < ondolat világának és törekvésének nem csak Ilii tükre, hanem megteremtője és továbbfejlesztője is legyen. így állott elő azon körülmény, hogy a népiskolát a népélettel a legszorosabb összeköttetésbe kellett hozni oly módon, hogy az elemi népoktatás a népmüvelő- dési és nemzeti célok munkálása közben folyton figyelemmel legyen a gyakorlati élet következményeire, és az ifjúságot a megélhetés nehéz viszonyaira lehetőleg előkészítse. Ezen célok elérése érdekében a népoktatási intézetek között kezdve a kisdedóvodától az ifjúsági egyletig, tehát a gyermek 3 éves korától kezdve a 15 év betöltéséig kapcsolat tartandó fenn, és a tanítók, a népoktatásnak egymáshoz szervesen kapcsolódó ezen tagozataiban egységes nevelési és tanítási elvek szerint igyekezzenek eljárni. Az alkotandó népoktatási törvény is, az ezen irányban való fejlődést célozza. Természetes, hogy mindezen célzatok és tervek megvalósítására első sorban olyan tanítói karra van szükség, a mely a fennebb érintett intenciót teljes mértékben felfogni, átérezni és megvalósítani képes ; hogy a népoktatás minden munkásának szivében gyökeret verjen az az irány; hogy a tanító a kötelességtudás mintaképe legyen, egyik legfontosabb feladata nemcsak az iskola falain belül, hanem kint az életben a népkörében is, állandó nevelői munkásságot gyakorolni, a minek pedig a tanító részéről elengedhetetlen kelléké: a józan, békés és kötelességtudó élettel nyújtott példa. A nép nevelésében legfontosabb
