Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-06-15 / 6. szám
tanügyi értesítő A gazdasági ismeretekre ;— különös tekintettel a napszámos nép érdekeire — nagy gond fordítandó. A gyümölcsfa, méh, baromfi, selyem, álattenyesztés s egyéb gazdasági ágakra, melyeket szegényebb emberek is gyakorolhatnak, különös gond fordítandó. Az egyes vidékeknek megfelelő háziipar szintén tartandó lenne. Végre az iskola falai között a felnőttebb ifjakat rá kell vezetni, hogy télen is lehet munkát találni, mely ha később is, de meghozza a. hasznát. És ez: a birtokjavitás különféle nemei. Nem mulaszthatom el felhívni a figyelmet egy más körülményre sem. Sokan a tanítók közül úgy veszik fel a dolgot, hogy a népnevelésben érvényesülni kell a demokratikus szellemnek. Ezt egy bizonyos fokig magam is osztom. De amint ezt teszem épp ugv elitélem, hatulságban megy. Feltétlenül meg kell érteni a gyermekekkel, hogy az emberek között vannak érdemes, érdemesebb és legérdemesebb emberek. Vannak a kik nekik, nekünk felnőtteknek, megyének, országnak elüljárói. Vannak tanult, tanultabb s igv tovább oly hasznos emberek, kik közül égy-egy eszével, szorgalmával, szorgalmának eredményével országokat, világot boldogítanak. Folytathatnám még, de nincs miért. Mindenki megértheti ebből, hogy mire célozok; arra: hogy az emberek nem egyformák, hiába hirdetik a soczialis- ták. Mindenki a maga érdeméhez és állásához képest érdemel megkülönböztetést és tiszteletet. Ez azonban soha sem érhető el, ha pl. o. a királyré 1 Így beszélünk : király' bácsi, vagy a papról: pap bácsi. Az jsköla falain kívül is sok teendő vár reánk. A legelső követelmény télünk hogy sokat érintkezzünk a néppel. Templomozás előtt és után, magán érintkezések alkalmával, gyűlésekben sok hasznos eszmét terjeszthet el a tanító a nép között. Sokat kell ostorozni a nép elavult gazdasági szokásait, s betanítani az ujabbkori gazdasági elvekre és azok előnyeire. Igyekezzünk megismertetni ama törvényeket, melyek a munkás nép érdekeit védik; de egyúttal mutassunk rá azon veszélyekre is, melyek az erőszakosság és önkénykedésből származhatnak. Feli kell világosítani a népet, hogy mily anyagi kára származik abból, ha kölcsönöket szed fel a nélkül, hogy azokat földbe, vagy egyéb hasznot hajtó dolgokba fektetné. Értse meg a nép, hogy vissza is kell fizetni a kölcsönt. Ha pedig csak úgy könnyedén elkölti, nagyobb nyomorúság vár reá. Ismertessük meg az iparosokkal a betegsegélyező — a földmivesskkel a gazdasági munkást segélyező törvények tartalmát és előnyeit. Gyűlésekben, összejövetelekben külön gondunk legyen rábeszélni a földbirtokosokat, hogy a munkás néppel •— mint kik rá vannak utalva — többet érintkezzenek. Mutassanak érdeklődést ügyeik iránt, mert akkor bizonyára szívesebben fog hallgatnia nép ezekre, mintáz ismeretlen agitátorokra. Ügyes-bajos dolgaiban legyünk a népnek szives tanácsadói. Ne sajnáljuk a fáradságot egyeseknek igazságos ügye után egy kissé utána is járni, mert a nép akkor minket bizalmával és hálájával fog megtisztelni, mely nekünk erkölcsi tőke, mire szükségünk van. Ha valahol a s tcialismus kitört és az agitátorok megmételyezték a nép erkölcseit és felfogását, legyünk bátrak és bizzunk az igazság erejében. Kövessük nyomon gonosz tanításaikat és nyomós okokkal és érvekkel szállítsuk le azokat igaz értékükre. Tudván hogy megtámad- tatásoknak és meghurezoltatásoknak leszünk kitéve, de az ne bántson minket. Fogadjuk el ama közmondást, hogy „Szamár orditás, úgy sem hallatszik a meny- nyek országába,“mert végre is célt kell érnünk s a nép ezt annak idején meg is meghálálja. Egész könyvet lehetne Írni arról, hogy mi még a teendőnk a néppel való érintkezésünk alkalmával, de azt hiszem, hogy az elmondottakból mindenki képet alkothat magának teendőjéről. Vannak egyes dolgok, melyek az eddig elmondottaknál talán sokkal fontosabbak a szegény nép szempontjából. Ezek szorosan nem tartoznak a mi feladataink közzé, de azárt mi is sokat segíthetünk előbbre vitelükben. Ilyenek pl: nagyobb bérletek kieszközlése, birtokok megvétele és elosztása a nép között. Nagyobb munkák felvállalása stb. melyek a
