Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-03-15 / 3. szám
a tanügyi értesítő. hangoztatott felfogással, mely a szak- felügyelet kérdését egészen más oldalról nézi, mint én. Aztán jó nyakkal és egyenes derékkal látja el az értekezésemet s abban a felfogásomat az a mese, mikor a mocsári békák iszonyú lármát csapva követelték Jupitertől, hogy adjon nekik királyt. Jupiter, a mennydörgő, a lármát megunta hallgatni s lelökött nekik egy lécet, mely hangos locscsanással nyújtózkodott végig a mocsár- locsogó füves vizében s a lármás békahad elhalgatva, meghunyászkodó figyelemmel s tiszteletes távolból szemlélte a leküldött király hosszú keskeny mivoltát. Majd némi tartózkodás után elébb közelebb úsztak hozzá, aztán tanyát csapva rajta, még na-, gyobb lármával követeltek maguknak más királyt; s a kegyes-szivü Jupiter le- küldötte királynak a gólyát, az elégedetlen lármásokhoz, kik közül a testesebbek kétségen kívül magoknak kívánták királyságot. Ha figyelembe nem vesszük is a gólya uralkodását, nekem úgy tetszik, hogy a szakfelügyeleti kérdésnek és kívánságnak szintén megvannak a lármázó békái, kik közzül a testesebbek magoknak kérnek királyságot; megvan a maga Először szakfelügyeletet óhajt az, aki a mostani felügyelettel nincs megelégedve, ki a helyi felügyeletet nem tartja megfelelőnek; és annyit be kell ismernünk, hogy egy önérzetes, hivatásának élő tanítót mindig is sérthet az, midőn látja vagy tapasztalja, hogy munkásságát olyan emberek bírálják el, kik nem értenek a dologhoz s kik ha tudatlanságukat egy kis rosszakarattal is megtoldották, a legszorgalmasabb tanítónak is sok kellemetlenséget, bosszúságot és keserűséget okozhattak. Ilyen alkalommal a községben azonnal megindul a tanító ellen a hajsza, mely igyekszik a róla lehámozni minden értéket, minden tisztességet; . és megszólal a hirharang, melyet az atyafiak, sógorok, komák, szomszédok, a dobos, a csikós, a csordás, tisztes és nem tisztes asszonyok addig rángatnak, mig a tanítót a faluból ki nem harangozzák. Ne feledjük azonban, hogy a gondnoksági utasítás az illetéktelen bírálat méreg fogait nagy részben kiszedte; és ne feledjük, hogy a tanító, kinek munkásságát annyi házból ellenőriznetik s viselkedé- dését annyi szem kiséri figyelemmel: mint közhivatalnok a közönség bírálata alul soha magát ki nem vonhatja, bármilyen szakfelügyelet alatt áljon is, , Másodszer szakfelügyeletet óhajt és sürget az, aki ezt a népoktatás ügy általános rendezéséből önként következő, de el nem engedhető kívánalomnak tekinti ; és sürgetik azok, kik kiindulva abból, hogy a. királyi tanfelügyelőség a felügyelet» al t adott iskolákat évenként egyszer sem képes meglátogatni, a szak felügyeletet akként óhajtják rendoztetni hogy évenként minden iskola kétszer háromszor meglátogatható legyen; tehát 'azt kívánják, hogy a vármegyék szak- felügyelői járásokra osztatván, minden járásban 1—-t felügyelő .ellenőrizze, a tanítói munkásságot. — Én megengedem, hogy ez valamikor igy lesz, vagy ilyen formán lesz, de nem hiszem, hogy az idők méhe ezt a kívánságot egy hamar meghozza. Mert hiszen ide vonatkozólag mit látunk a mai jelenségekben ? Azt látjuk, hogy a kormány a kir. tanfelügyelőségek munka körének olyan átalakítást törekszik adni, mely lehetővé tegye, hogy évenként minél több iskolát látogathasson meg. Ez az intézkedés nem azt látszik bizonyítani, hogy a kormány járási szakfelügyelőkről álmodozik. Aztán minden közigazgatási járásba álmodva egy egy népiskolai szakfelügyelőt, szükség lenne vagy Hon szakfelügyelőre, kiknek fizetése, lakbére, utazási átalánya, hogy évenként a maga kerületét legalább háromszor bejárja, — ez bizonyára igénybe venne egy millió korona uj kiadást. T. értekezlet! — Mindnyájan tudjuk, hogy az ország kormánya nem olyan könnyen folyósítja a milliókat népoktatásügyi célokra ; és ha a legkönyebben folyósíthatná is, feltéve azt, hogy Magyar- országon a népoktatásügy általános államosítása óhajtandó, — nézünk szét csak és vegyük figyelembe, hogy e tekintetben miként állunk, ügy állunk, hogy minden hét tanító közüí csak egy az állami tanító, a többi pedig nem. Majd ha ez az arány a maga tengelye körül a másik oldalára fordul, és Magyarországon minden hét tanító közt hat tanító állami lesz és mint ilyen az országnak hites tisztviselője lesz, akkor az a leg-