Tanügyi Értesítő, 1904 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1904-03-15 / 3. szám
2 tanügyi értesítő. ügyek elintézést nem nyernek, minden más egyéb dolognak hallgatni kell. Részleteiben véve a kívánságok összegeit, megvallom, hogy az én véleményem több tekintetben más, mint a nagyon tisztelt egyesületé. Mindjárt az 1. pontra nézve, hogy t. i. „a felekezeti tanítók előlép- i e t é s e egyenlővé tétessék az államiakéval“, nem tudok eligazodni, hogy micsoda előléptetésre gondol a kérelem; hiszen a tanítói pályán előléptetésről beszélui nem is lehet, mert ilyen nincs. Ha pedig a korpótlékot érti, azt kérni sem kell, mert azt minden tanító megkapja vagy az államtól, vagy a hitfeleke- zettől. Ami a tanítónők és óvónők ellátását illeti, az a véleményem, hogy ezekről általában véve külön intóz= kedéssel kell és fog is a jövő gondoskodni, mert a legközelebbről érintett tanítónők maguk is be fogják látni és megfogják engedni azt, hogy a munkabér megállapításánál a társadalmi igényeknek ma még figyelmen kivid álló törvénye más mérték szerint fogja elbírálni a család- fenntartó férfi tanítókat, mint a nőtlenségben maradiakat és a tanítónőket. A 3. pont szövegezése nem áll arányban a D -magyarországi tanító egyesület tekintélyével. Aki nem hiszi, olvassa el és vesse össze a 2. meg 3. pontot. A 4. pontben felsorolt termény fizetésre vonatkozólag azt hiszem, hogy azt törvényhozás utján egyszerre beszüntetni sem nem lehet, sem nem tanácsos; az idő lassankirtt átalakítja a tanítói fizetéseket s ha nem egyszerre történik, kevesebb veszteséggel jár. — Az ö. pontnál a kedvezményes vasúti jegyről van említés. — Ma már Magyarországon majdnem mindenki olcsói sőt ingyen szeretne utazni: s minő többen akarják azt, annál több oki lesz a kormánynak, hogy a kivánsa gok kielégítésében bizonyos határvo nalat, tovább nem bővíthető vonala állítson fel. Nem hiszem, hogy ezt; kedvezményt a hitfelekezeti tanitókr; kiterjesszék ; nem pedig azért, mi vei ebben a nagy táborban sokai vannak, a kik az állami hivatalod nyelvet vagy nem értik, vagy ha ér tik is, a magyar állameszmének nen hívei. — A 6. pontot az I. pont fe leslegessé teszi s a tí. pont nem fe- jezi ki azt a gondolatot egészen, í mit kijelenteni akar, s azt gondolom hogy az elnökség kellő figyelemmé nem olvasta el a fogalmazványt, mer különben észre vette volna a fent említett fogyatkozásokat. Észre is kellett volna vennie, mert ha egy tanitótegyesüiet, és éppen a Dél magyarországi, az országgyü léshez kérvényez: kívánatos, hogy ű fogalmazványa hibátlan és megfelelő legyen. Ezeket voltam bátor rövidesen elsorolni s azt hiszem, hogy a hitfelekezeti tanítók fizetése rendezésénél a kormány kellő jogokat fog biztosítani magának azon terhek viseléséért. melyek ezen az utón az állam- pénztárra fognak nehezedni ; és nem fog csupán azzal megelégedni, hogy a tanító a kir. tanfelügyelőség előtt a hivatalos esküt leteszi. Ennyi ellenőriek a nemzetiségi vidékeken levő hitfelekezeti iskolák részéről a 7 első pontban foglaltakért vajmi csekély lenne. x—y. Neveljünk hazafiakat és honleányokat. A távol keleten, midőn mőat néhány héttel ezelőtt megszólalt az első puska-
