Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-05-18 / 5. szám
tanügyi értesítő 3 V. A szatmári kör tagsági dij hátralékára nézve, melynek nagy része a Nagy- károly-vidéki tagokra vonatkozik, honnan a pénz beszedésével Nagy Sándor, nagykárolyi tanító társunk volt megbízva, de mind ez ideig sem a hátralékosokat ki nem mutatta, sem az esetleg beszedett pénzzel — többszöri felszólításomra —■ el nem számolt: felkértem Czimbolinecz János nagykárolyi tagtársat, hogy megbízásomból Nagy Sándor urat a haladéktalanul való elszámolásra szólítsa fel; erre azt a kijelentést tette, hogy mindaddig el nem számol, mig a tagok névsorát vele nem közlöm. Hát ezt az üzenetet mindenesetre el kell fogadnom válasz és felelet gyanánt, mivel eddig azt sem kaptam; azt azonban mindenki s még a legközelebbről érdekelt is beláthatja, hogy ez a dolog nincs rendén s egy ilyen mentségbe való kapaszkodás nem járja. Minthogy pedig 2—3 évi huza-vona után nem az lehet kérdés, hogy kik a tagok, hanem az, hogy kik, mikor és mennyit fizettek: itt a nyilvánosság terén hívom fel Nagy S. kartársunkat, hogy a pénzbeszedés eredményével, bármilyen is az, Pap János köri pénztárnokkal számoljon el. — Intézkedtem a központi pénztár megvizsgálása iránt is, arról azonban már csak a jövő számban tehetek jelentést. VI. Hogy az egyesületi tagok közül a Tanügyi Értesítőre, vágj' más czimen is, kiktől érkezett hozzám pénz a múlt év október hava óta, azt az értesítőben, időről-időre nyugtáztam; ha valakinek a neve a nyugtázottak sorából esetleg kimaradt volna, szíveskedjék azt velem tudatni, hogy feledékenységből eredt hibámat pótolhassam. Ezúttal közlöm azoknak a neveit, kik az „Eötvos-aláp" tagsági diját hozzám küldték be, a mit azonban én már még akkor átszámoltam Ányos Miklós egyesületi pénztárnoknak, így fizettek: Botos Péter 50 Kt, Hritz Endre 6 Kt, Kótai Lajos, SziLs Antal, Neubauer Elemér, Pap Sándor, Jánky Roxán, Nyisztor Amália, Tima Géza, Tordai Károly, Nyikora Gergely, Szo- boszlai Pál, Veres József, Lukács Mihály, Stofám János, Vadnai Károly, Dudás Dániel, Markos Ferencz, Diczig Rajmund, Szilágyi László, Rácz János és Fórizs Mihály 3—3 koronát. Azt hiszem, hogy a kimutatásban nincsen hiba. Szatmár-Németi, 1903. május. 15. Kótai Lajos egyes, elnök. A testi nevelés érdekében. — Felolvasás Paládi Lajostól. — Ha Magyarországon a gyermekek között a halálozási arányt vesszük figyelembe, nincs szükségünk összehasonlító statisztikára, melyből a szomorú valóságot megállapíthassuk, hogy városunk a hasonló népességű városok között háya- d-ik helyen állhat. Az évről évre fellépő járványos betegségek és az ebben elpusztult gyermeksereg kétség nélkül igazolják, hogy e téren mi az elsők között szerepelünk. Fájdalom, hogy igy van! És habár elvitázhatalan tény, hogy ez elszomorító viszonyok megszüntetésére az arra hivatott egyének mind nütt minden lehetőt megtesznek, mégis ki tudja, mikor szüntethetik -meg a bajt gyökeresen vagy é- pen véglegesen? Nekem nem czélom e felolvasás szükkeretében erre vonatkozólag sem irányt szabni, sem a baj forrására rámutatni. Megdöbbent ugyan a magyar gyermekek halálozásának nagy száma és én mégis az élőkért aggódom ! Aggódom mert fáj az az igazság, hogy a mi életben maradt gyermekeink mind testi, mind lelki épség tekintetében messze maradnak a müveit európai országok gyermekeinek fejlettsége mögött. A múlt időben nagy súlyt fektetett a magyar nemzet a testi nevelésre, minek folyománya volt, hogy a csatasikokat a hpsök ezrei lepték el, kiknek nem csak aczél karukat, hősi bátorságukat, de lelki épségüket, és nagyságukat is csudáivá bámulta az efenség. Ma az arany ifjúság lomha, petyhüdt vagy kétségbeeső; a gyermek sereg meg a látszólagos tulérettség veszedelmes. nyavalyájában szenved s a nagyokat majmolja és cselekszik sokszor rémes dolgokat.
