Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-01-15 / 1. szám
4 tanügyi értesítő De másrészt igaz örömmel tölt el engem az, hogy azon eszme, amelyet szónokuk oly szépen tolmácsolt, hogy t. i. a szatmármegyei tanítóság soha az elégedetlenek mozgalmában tevékeny részt nem vett és a követelők soraiban nem szerepelt. Ebből azt: látom, hogy amit en egész lelkemből átérzek és ami az én meggyőződésem, az önök szivében is gyökeret vert; ez nyújt számomra a jelenben megnyugvást, a jövőben teljes reményt. Önök tapasztalhatják, mint én, hogy a jelen korban egy szerencsétlen irány tolult előtérbe. Senki sincs helyzetével megelégedve, nem akarja magát beletalálni azon állapotba, melyet számára a sors kijelölt; többnek akar látszani, mint a mi! Ennek meg vannak a maga szánalmas következményei. Az egyesek oly követeléseket támasztanák a közzel szembe, amelyek nem igazságosak és a társadalom egyes rétegei összeállanak, hogy az össztársadalmat ostromolják meg sokszor méltánytalan kívánságaikkal. Ezt az áramlatot a nevelésnek kell az emberek leikéből lassanként kiirtani és ha önök között a társadalmat tulcsigázó kívánalmakkal ostromlók lettek volna, úgy nem lehetne bizalmam a nevelésük szellemének gyümölcsében. De mert mindig korlátozni tudták úgy egyéni, mint testületi igényeiket: hiszem, hogy növendékeik lelkében is a szerénységet, a megelégedést fogják csepegtetni. Már pedig a megelégedés a boldogság és a társadalmi rend alapja. Mint áll. tanítókat s újévi üdvözletüket először van szerencsém fogadni s üdvözletükre válaszolni ; lehetetlen tehát meg nem emlékeznünk egy pár szóval állami iskolánk szei vezéséröl. Sokan nem tudják átérteni azt, miért kell nagyobb városokban, hol felekezeti alapon jól szervezett iskoláink vannak, áll. iskolákat felállítani? Miért nem fordítjuk ezek fenntartásának költségeit inkább oly vidékekre, ahol idegen nemzetiségek elhóditásával gyarapiihatnánk a nemzet erejét? Azonban azok, kik igy gondolkoznak, elfeledik, hogy első kötelességünk a nemzet iránt nem az idegenből való hódítás, hanem a magyar fajnak consoli- dátiója, melyet ha elfogulatlan szemmel tekintünk, a szétzüllés veszélyében látunk forogni. Én, aki szerencsés voltam ifjú koromban Magyarország újjáalakításának tényezőivel érintkezni, látom azt, mennyire eltértünk azon szellemtől, amely az ő lelkűket hevitette, amely az ő munkásságukat vezérelte. Azon egyetlen válasz- Tal helyett, amelyet az 1848. előtti id'k magyar és magyar közé helyeztek, most számtalan választalak emeltetnek, melyek megakadályozzák, hogy ez a nemzet egygyé legyen ! Nézzenek most körül s azt látják, hogy születés, rang, vagyon, vallásfelekezet mindannyi válaszfalakat képeznek, melyek az igazi lelki összeolvadást megakadályozzák. Az áll. iskolák hivatása oly szellemet csepegtetni a gyermekek leikébe, mely ezen korlátokat elsimítsa, mely ezen helytelen válaszfalakat ledöntse; és ezen szellemnek nem a vidékekről kell kiindulnia, hanem egyes nagyobb városokból, melyek különben is azon vidékek kulturális központjai. A nemzeti consolidátió nagy munkája vár tehát a városokban szervezett áll. iskolákra és midőn önök hivatásukat a szellemben teljesitik és a magyar lelkeket egymást megérteni tanítják : higyjék el, nagyobb és komolyabb szolgálatot tesznek e hazának, — mintha idegen ajkuakat tanítottak vclna a szép mr.gyar szóra. És most fogadják legőszntebb köszönetéin és legjobb kivánataim kifejezését önök is ez újévre Számadások. Még novemberben felkértem az egyes köri pénztárnokokat, hogy számadásaikat az év végéig hozzák rendbe, és bármilyen az eredmény, hozzám jan. elején- küldjék be E felhívásnak eddig csak a n a g y bányai kör pénzt? rnoka Kirserné Katinka tett egészen eleget, a mennyiben számadását meg deczember 9-ik napján beküldte. E számadás szerint a kör bevétele: volt 1902-re tagsági dijakból 78 korona, a kiadás — melyről az okmányok utólag
