Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-02-15 / 2. szám
6 tanügyi értesítő jöhető káros behatásoktól. Azért kétszeresen őrködjünk ott, a hol veszélyt sejtünk s minden erőnket és tehetségünket használjuk fel annak elhárítására. Eszmecsere gyanánt tehát felteszem e két kérdést: 1- ör: Veszélyesnek tartja-e az értekezlet a gyermeki lélekre a képes újságok eme ferde kinövéseit? s ha igen, 2- or: Micsoda módot lát jónak, hogy a gyermekek eme káros hatásoktól meg- óvassának ? Szatmár, 1902. decz. 2. Kivonás és pótlás. Értesítőnk 1-ső számában a hírek közt az elnök arra hívja fel az érdeklődőket, hogy röviden mondják el véleményüket a pótlásról, melylyel a szatmári társak értekezletükön foglalkoztak. Ezen az alapon, lehetőleg szűkszavúkig nézetemet a következőkben mondom el. Nem tudom, vájjon nem az a kérdés, a mit a múlt évben a Család és Iskola is tárgyalt, hogy az elemi iskolákban kivonást vagy pótlást tanítson ? Ha igen, a felelet az lehet: mindakettőt, mert a kivonást tanítani kell, a pótlékozáZt megtanítani könyüség. Nehézséget nem látok benne azért sem, mert mind a kétféle számítási módot tanítjuk régóta már az első osztályban is. Példákkal igazolom. Ha 6-ból elveszek 4-et marad 2. Ez kivonás. Mennyit kell tenni 3-hoz hogy 6 legyen ? Ez már pótlási, összeadási kérdés. A mint e kicsike számokból kiérzik, a kérdés feltevésétől és természetétől függ, hogy pótlás vagy kivonás legyen. A mint tudjuk ezt írásban is gyakoroljuk már a kezdetén. Pl. Kivonás : 16 — 7 = 9. Pótlás: 7 + ? — 16 ? A gyermekek a kérdőjel helyét a megfelelő számmal töltik ki. Ellenben 7-f9 = 16 tisztán összeadás. Pótlás: K. 80 fillérért könyvet vásárolt s egy 1 koronással fizetett. Hány fillért adott vissza neki a kereskedő? Ha meg azt mondom, hány fillérje marad az 1 koronából ? akkor kivonok, Felmerülhet az az ellenvetés, hogy az írásbeli számolásnál pl. a 4-ik osztályban a feladat írásánál pótláskor a tanulók zavarba jöhetnek, ha látják, hogy a — jele van alkalmazva s mégis összeadással számítunk. Könnyű meggyőzni a tanulót és eloszlatni a zavatát. E'őbb kivonunk egy feladatnál, aztán ugyanannál a külömbséget és kivonandót összeadjuk. Néhány feladat meggyőzi őket arról, hogy a pótlás mint összeadás a kivonás helyességét bizonyítja. Különben a tanulók a p éti ékozásnak mint bizonyításnak a megértésére mindenütt elé vannak készítve, mert a kivoásnál 76 — 49 = 27 a tanító miért kérdésére ezzel felelnek : azért mert 49 + 27 = 76 És ez nagy számoknál is Így van. Ha a tanuló érti, hogy a mikor pótlással számit a kivonási feladat helyes megoldását kell bizonyítania, akkor megértette az egészet. Ezt tapasztalom s semmi nehézséget nem látok a megtanításában és megértetésében. Tapasztalati elvem ez: Az elemi iskola 3 alsó osztályában a tantervhez alkalmazkodva kivonást s az itt is említett példákhoz hasonló pótlási természetű kérdésekbe foglalt feladatokat gyakoroljuk szó- és írásban. A 4-ik osztályon kezdve pedig a kivonást pótlással tanítsuk. Így a tanítás észfejlesztő, többoldalú és meggyőző. Székely Árpád. Az egyesület elnökétől. I. Minthogy a köri elnököket és pénztárnokokat még a múlt év november havában figyelmeztettem a köri számadásoknak az elmúlt évről leendő elkészítésére és január 15-ik napjájg hozzám való boterjesztésére s az ügy a szatmári és váraljai körben máig sincs elintézve, minek következtében a központi pénztárnok sem képes leszámolni: a nevezett körök hátralékos tagjait arra szólitom fel, hogy tagsági dijaikat az elmujt
