Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-02-15 / 2. szám
Második évfolyam. 2-ík szám. .V Szatmár, 1903. febnUár^. ’■? *r-sr •• TANÜGYI A »SZATMARVÁRMEGYE1 ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYESÜLET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Iylc£jelenik minden Ijó r5-ik napján. Szerkesztő: KÓTAI LAJOS Bocskay-utcza 12 szám. Előfizetési dij egész évre 1 korona. Előfizetési dijak, közlemények a szerkesztőhöz czimzendők. A tanítói tekintély. A legíöbb ember rendesen olyasmire vágyakozik, a mi neki nincsen s a minek a hiányát érzi; és hogy az utóbbi időkben annyi szó esett a tanítói tekintély emelése tárgyában, az azt látszik bizonyítani, hogy sokan vannak közöttünk, kik nincsenek megelégedve a reánk alkalmazott mértékkel. Régen ez a betegség nem igen bántotta a tanítókat, vagy ha éreztek is olykor-olykor valami idevonatkozó fájdalmat, nem kerestek ellene orvosságot, hanem csendes megadással, vagy önmegtagadással szivükben hordozták mindaddig, mig el nem nyerték ama nyugdijat, melyről az okiratot a temetési anyakönyvekbe szokták bevezetni. Ma másként áll a dolog. A mai kor a tanitó- tól szakképességet kíván s ezzel szemben ellenszolgálatul a tanító megfelelő anyagi jutalmat s erkölcsi elismerést igényel és kívánja, hogy a társadalomban megillető tekintélye legyen. Mindenkinek joga van hozzá kívánni, hogy a társadalom, melynek szolgálatában áll, bizonyos elismerésben részesítse; s igy joga van a tanítónak is. Az elismerés megadásához azonban a mértéket senki magára o nézve meg nem állapíthatja; azt mindig mások szabják meg mindenkire nézve, még pedig sokszor nem épen az igénylő ínye és óhajtása szerint. Ismeretes dolog, hogy a szerény meghuzódás rendesen vesztességgel jár s az erkölcsi bátorság hiányát jelenti; de sohasem kelt ellenszenvet vagy éppen gyűlöletet, mint a napjainkban lábrakapott felfelé való kapaszkodás. Most midőn e sorokat irom és csendes szótalansággal tárgyamon gondolkozom, arra a meggyőződésre jutok, hogy az a nagyon emlegetett, az a megsürgetett tanítói tekintély mintha némi rokonságban állana a minden áron való kapaszkodással és bizonyos tekintetben emlékeztetne a felfútt hólyagra, melynek feszültségét egy tűszurással be lehet szüntetni, vagy meg lehet semmisíteni; mert ahhoz, hogy akár a magános ember, akár egy társadalmi rend a közelismerésben, tehát a tekintélyre jutásban gyors előhaladást tegyen: előbb félre nem ismerhető kiváló tetteket kell felmutatnia, vagy rövidebben mondva, érdemeket kell szerezni. Érdem nélkül a hivatali tekintély is csak sallang, mely a figyelmes szemlélő előtt kérdőjelekkel van kiczif- rázva. Csak a valódi érdem nyomát követi az igazi tekintély; s ki a nélkül akar saját magánál értékesebbnek------ - • -f~ ----Lapunk mai száma 8 oldal.
