Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-01-15 / 1. szám
8 tanügyi értesítő. merkedhetvén, azok tárgyalása nélkülözte az ügy érdeke által megkívánt alaposságot és képző hatást. Mindezen hiányokon a jelen közgyűlésünk által megállapítandó tanácskoz isi szabályzat. és ügyrend 1—2 pontjai s illetve a megalapítaná) egyesületi Értesítő Uend hivatva gyökeresen segdcni. Ili. Áttérek most már annak előadására, mily mérvű munkásságot fejtett ki egyesületünk a lefolyt évben a társadalom érdeklődésének megnyerése s általában eg szséges irányú tanügyi közvélemény létesítése érdekében. E tekintetben, fennálló viszonyaink között —- sajnos — kevés történt. Egyesületünk e czélra irányult munkásságát röviden a következőkben vagyok bátor jellemezni: Múlt évi közgyűlésünk a következő javaslati pontot fogadta el: „Az'egyesület vezetői és tagjai a gyűlésekre a társadalomból igyekezzenek minél több egyént megnyerni.“ Ugyancsak múlt közgyűlésünk — a gyűlések vonzóbbakká tételének, esetleg további czélok — pl. hazafias ünnepélyek stb. — rendezése — érdekében, daloskor alakítását határozta el. Idevonatkozólag felemlítem még, hogy a nagybányai kör őszi gyűlésén „A család és társadalom megnyerésének szükségessége tanításunk maradandóbbá tétele végett,“ — a szatmári kör tavaszi gyűlésén pedig: „A társadalomnak a nevelés munkájába való bevonásának szükségességéről“ czimü felolvasások kapcsán foglalkozott e kérdéssel. Egyéb kiválóbb gyakorlati lépések azonban nem tétettek e téren. E kérdés azonban mindenesetre megérdemli, hogy a jövőben egyesületi munkásságunk egyik főczéljául tekintsük. IV. A tanítói érdekek előmozdítása terén a lefolyt évben kifejtett munkásságunkról a következőkben vagyok bátor beszámolni : ’ Múlt évi közgyűlésünk Marosán János tagtársunk: „Társadalmi poziczió- ink“ czimü felolvasása révén foglalkozott C kérdéssel. A szinérváraljai kör tavaszi gyűlésén tárgyalta Bretán György tagtársunk következő czimü felolvasását: A felekezeti tanítók helyzetének összhangba hozása az állami tanítók helyzetével.“ Ugyané gyűlés foglalkozott az említett felolvasás kapcsán általában is a tanítók fizztésrendezésének kérdésével. A szatmári kör tavaszi gyűlésén tárgyalta a szatmár ugocsamegyei gk. tanitó-egyesületnek a tanítók fizetésrendezése iránt a képviselőházhoz intézett s hozzájárulás végett egyesületünkhöz is áttett kérvényével, melyet a kör a saját részéről azonban nem fogadott el. Mai közgyűlésünkben szintén foglalkozni fogunk anyagi helyzetünk kérdéseivel. A tanítói érdekek előmozdítására irányult egyesületi munkásságunk jellemzésénél, — az ügy kiváló fontosságánál fogva, — külön, időrendileg együvé csoportosítva az idevonatkozó tényeket, meg kell emlékeznem az Eötvös-alap és Tanítók Háza érdekében kifejtett munkásságunkról. Az elnökség még a múlt évben kérvényt intézett Szatmármegye közigazgatási bizottságához az iránt, hogy a Tanítók Házában alapítványt tegyen. E kérvényünk még nem nyert elintézést. Attól a meggyőződéstől áthatva, hogy az Eötvös-alap és Tanítók Háza az össztanitóság érdeke, másrészt hogy a tanítóság e közös intézménye hatalmas eszköz lehet a különböző tekintetek által széttagolt tanítóság tömörítésére s egységes, hazafias tanítói közszellem létesítésére s ekként közvetve az általános tanitó-egyesület megkedveltetésére is : azzal a kérelemmel járult elnökség a nagyságos királyi tanácsos és tanfelügyelő ur elé, miszerint kegyeskednék tankerülete összes tanítóit az Eötvös-alapba belépésre felhívni. Ezen kérelmünk — miként méltóztatnak tudni — kegyesen teljesítetett ; a szétküldött felhívások folytán ®0-nél több — nagyrészt egyesületünkön kívül álló — tanitótársunk küldötte be egyesületünk elnökségéhez a belépési nyilatkozatot és évi tagsági dijat. Es — habár még messze. vagyunk a
