Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-12-31 / 10. szám
.2 tanügyi értesítő. ágakon a jövendő rügyei duzzadni kezdenek. De hát sic fata rebant. Az a hegy, mely mint fizetés rendezés emelkedett fel előttünk pályafutásunk peremén, hosszas vajúdás irtán csakugyan egeret szül. Már a múlt megfosztotta az állami tanítókat attól a jogos várakozásától, hogy az állami tisztviselők utolsó rangfokozatába helyet háljanak'; hogy pedig a jövendő min fogja őket megfosztani, vagy mivel fogja kiszúrni a szemeiket, azt valóban nem lehet sem kiokoskodni, sem kiszámítani. Hisz a nap alatt csak egy bizonyos: az, hogy semmi sem bizonyos. Petőfi, mikor egy telet Debrecenben didergett át, azt dalolta: „Önkéntelen az ember mindenre születik;“ de úgy látszik, hogy nemcsak emberek, hanem alkotások is vannak, melyek a végzetszerüség ballábával jönnek a világra, melynek nyomán bánat és csalódás fakad s a remény virágai elszáradnak. A végzetszerü- ségnek ilyenféle átka ejtette hatalmába a fizetésrendezést is, reményeink hajóját arra a sivatagra terelve, melyen Odysseus tiz esztendeig tévedezett. Ez a végzetszerüség a bakkan- csos köpenyeg szürke sziliével borítja be az év utóját s a mi reményeink egén letarolva azt a kis fényt, melytől az év dereka csilloggott; s midén az óv megválni készül tőlünk, talán kezdhetnénk a búcsút ezekkel a szavakkal : ,, múltadban nincs öröm jövőbe nincs remény.“ De a golyószóró ágyuk, a macedóniai reform, az albániai zsiványok sorsa a kelet ázsiai páncélos hajók lehetnek is lesznek. tanúbizonyságuk, hogy ha a nagy dolgok mellett a kis emberek létérdekének páraróteggé kell is válni: abból a táskából, melyet a sors gondokkal megrakva nyakunkba akasztott, nem vész el a hit, mely bízik abban, hogy a páraróteg cseppekké, válva lecsapódik és virágokat nevel, Aztán Kölcsey azt mondja : „Kedvezően lengő szelet S dörgő vészt a csolnak felett, Tűr a bölcs egy formán I“ Mózes meghalt a Nebóliegyen, de Józsiié viszafoglalta a kanaánt, —- most hogy közvetlen magunkról szóljuk, csak megszületik az ideiglenes rendezés a tanítói fizetésekre vonatkozólag, aztán majd jön a törvényhozás végleges munkája. Tehát türelem és kitartás. A leány nem halt meg csak aluszik! Ez a hit kísérje a jövőben pályatársainkat, kiknek egyenként és összesen jobb jövendőt és boldog nj évet kívánunk ! Jegyzőkönyv a szatmárvármegyei általános tanítóegyesület éálasztmánya által 1903. deezember 2.-án tartott gyűlésről. Jelenvoltak : Kótai Lajos elnök, Dorogiii Ignác, Paládi Lajos, Marosán Kornél, Károlyi Sándor, Pályi Lajos. 1. Elnök meleg szavakban üdvözli az egybegyült kartársakat, a gyűlést megnyitja s kéri a választmányt, hogy miután a rendes jegyző jelen nincs, a jkönyv vezetésével a jelenlevők közül egy tagot bízzon meg. Választmány jelen gyűlés jkönyvé- nek vezetésével Pályi Lajost bízza meg. 2. Elnök megemlékezvén a távozó Vlasies Gyula vall. közokt. miniszter ur ő méltósága érdemeiről, melyeket mi
