Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-11-15 / 9. szám
4 tanügyi értesítő. Kérem kartársaimat, hogy az ügy- gyei foglalkoozauak s tapaszialataikról a jövő gyűlésen beszámolni sziveskedjc-, nek. ly. Az gyesülcti élet fejlesztése Az idő pénz. — Jelen köri gyűlésünk előtt éppen sok tárgy vár elintézésre. Tehát rövid leszek. Az egyesületi élet fejlesztéséről sokan Írtak — a sikernek kevés felmutatásával. Ez az én csekély előadásomra meglehetős sulylyal nehezedik. De, ha voltak bátrak, kik eddig is szót emeltek e tárgyban s harcoltak híven én sem akarok elriadni a küzdelemtől, s ha gyönge erővel veszem is fel a küzdő vasat, forgatom azt híven, mig erőm tart. Az „erő“ az az ezer-meg ezer módon elő jövő nagy hatalom nagyon is piciny részecskékre van elosztva, pedig éppen, mint a tengerré sokszorozódott vizcseppeket, úgy ez apró erőket, a leghatalmasabb összetett géppé lehetne tenni. Módja egyszerű : akarni kell. Jaj, de az akarat igazában csak kétféle bár : pro és contra — mégis az egyéniség ezerfé- leségőhcz képpest módosul. — De ennek a szertelenségnek meg kell már szűnni, itt, nagyon itt az ideje. A tanító-egyesületeknek czéljaik vannak s ezek elérésére, vagy legalább fokozatos megközelítésére erőt,, akaratot össze kell tenni! Különös, hogy Mária Terézia már politicumnak, sőt legfőbb államügynek tekinti a népnevelési, meg is teremti a nemzeti népiskolát, közvetlenül és közvetve. a 48-diki törvényhozás pedig már modern népiskolát tervez s a magyar nemzeti népiskola ma sincs meg. Hisz Mária Terézia és József német nemzeti iskolákért fejtettek ki hatalmas erőt s csak az erőszakosság hozott létre egy kis nemzeti, magyar nemzeti öntudatot mintegy ellenhatásképpen. A 48-iki alkotások pedig — fájdalom — még ma is csak papíron vaunk meg. Meid ugyan ki állíthatná, hogy van ma Magyarországon egységes magyar kultúra ? ! 8 már benne volnánk a modern korban, ma már teljes nemzeti erőnek kellene lenni nállunk is, mint más népeknél s modor eszmékért . 'r i< •: r . • • • , küzdeni. - Ma már nekünk is társadalmi ncphcvclcsért kellene dolgozni. — De a. mi épületünk nagyon lassan emelkedik, níi még; a falakat sem raktuk fel a nemzeti né.pcjktatáshóz, s ez szószerint is vehető s 'most kezdjük a társadalmi iskolát alapozni. Hogyan bírunk meg e kettős feladattál! Késtünk, sókat késtünk s bármiként mentegetőzzünk is szomorú politikai viszonyaink előliozásával, az egész nemzetet,' ennek törvényhozását illeti a vád a késedelemért. Azért a legnagyobb erőfeszítést kell immáron tennünk, hogy lássuk már „honunkat c házában !“ ' Magyarország nemzeti állam volt ezer éven át s,e nemzeti öntudat még sincs teljesen nálunk kifejlődve A magyar tanítók mai nemzedékének feladata, hogy megépítse a magyar nemzeti államot. Kárpátok és az Adria közt nem szabad lakónak lenni, ki első sorban ne azt mondaná : „magyar szivem van !“ „Imát és dalt zenghet akármilyen nyelven, De e magyar honban csak magyar szív verjen !„ Itt a tanító működési tere, ezért kell a tanítóknak egyesülni, hogy egy erővel, egy akarattal küzdjünk hazánk, nemzetünk egységes magyarrá tételéért. Melyik tanító volna az Magyarországon, kinek szivet szeutóbb eszme dobogtatná ? Hiszem, hogy minden tanító szívesen s teljes erővel akar az egységes magyar nemzetért dolgozni. Tudatlan, hálátlan, haszonleső egyének mindenütt vannak, azokat nem veszem számításba. Azok vagy megokosddnak, vagy megszelídülnek, vagy elsöpörtctuek. A nemzeti eszmével együtt kell járni az igazi liberalizmusnak, a demokráczia terjedésének, a társadalmi élet tisztításának, a munka megbecsülésének, az igazi vallásosságnak. A magyar tanítóknak egyesülniük kell e nemes eszmék terjesztésére. S, hol a mi munkaterünk kisebbik műhelye: az iskpla ! E műhelyt kell nekünk szent helyivé tenni, ennek külső s belső értékét emelni. Hol tanuljuk meg ezt ? A testületi életbén. Hogy szegényeink, védtelenjeink
