Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-11-15 / 9. szám
tanügyi értesítő. 3 valót hagy fenn; evvel szemben a város anyagi viszonyai a gyökeres javítást hosz- szu időre feltolták elölünk. A helyzetet súlyosbítja a népnek nagy tájékozatlansága a járványos és ragályos betegségek terjedésének meg- gátlásánál. Szülő, gyermek és rokon bámulatos könyelmüséggel zarándokol a ragályos betegek lakására, hogy onnan tovább hurcolják a veszedelmes betegségeket. A védekezésről a népnek fogalma sincs. Mérhetetlen szolgálatot tenne a közügynek az ifjúsági egyesület, ha ennek keretében népies nyelven, szórakoztató szellemmel, közegészségügyi szabad előadásokat tartanának kitűnő orvosaink. Tekintsünk más térre. Szépülő városunk gyümölcstermelés tekintetében a középkori állapotot mutatja. Gyümölcseinkről ... igen kevés kivétellel — a szak ismeret hiánya szánalmasan leri. Kiszámíthatatlan nagy feladatot tölthetne be az ifj. egyesület a szakszerű gyümölcskertészet népszerűsítésével, mert általa városunk bel- és külterületének képét szebbé, gazdáink anyagi helyzetét jobbá tehetnénk, minden ördögi mesterkedés és nagyobb pénzbefektetés nélkü*. Nem sokkal több jót mondhatunk gazdálkodásunk szakszerűségéről sem, de ezúttal részletekbe nem bocsátkozom. Es hogy állunk nemzetünk harcképességével ? Az ifjúság harcképességének biztosítására Magyarországon sokkal nagyob szükség van, mint Európa bármely más államában. S mit találhnk ? Kétségbeejtő visszafejlődést! E tekintetben a mi országunk nemcsak hogy párját ritkítja, de sót a földkerekségén párját hiába keressük, mert nincs még egy olyan állam, mely katonaságát í idegen intézménynek tekintse és saját ffait onnan minden lehető mód felhasználásával visszatartsa. Nemzeti vívmányokat egy ország sem érhetett cl soha nemzeti katonaság nélkül és nem fog elérni a jövőben sem. Ha országunk legközelebbi eseményeit is figyelemmel kisérjük és a nemzetiségeknek semmi más európai államban sem tapasztalható jogaik dacára tanúsító viselkedését nem kicsinyoljiik, kimerem mondani, hogy hazánk jövője első sorban attól függ, hogy fiait — ha másként nem lehet — társadalmi utón : ifj. egyesületek működtetésével tudják-e harezra edzett olyan katonákká nevelni, minők őseink voltak, mert sohasem lehet azt tudni, hogy Európa kellő közepén ellenségektől környezve, mikor lesz próbára léve a magyarok harczi képessége a haza védelmére. Magyar vezényszó mellett fegyver- forgatáshoz kell szoktatni fiatalságunkat már 18 éves korától legalább vasárnap délutánonként, hogy 21 éves korában, mint kész magyar nemzeti katona, magyar nemzeti büszkeséggel, önérzettel menjen a hadseregbe. Ilyen fiukból álló hadsereg meggyőzi katonai erényekkel megáldott királyunkat arról, hogy dinasztiájának egyedüli biztos támasza a vitéz, harcedzett magyar nemzet s ha fiainak a már otthon teljesen megszokott és begyakorolt magyar vezényszót az egész vonalon megadja, minek reménye minden magyar tanító lelkében lánggal ég és mindannyiunknak működése e cél felé irányul, akkor boldogabb nemzet a magyarnál nem lesz széles o világon Mi pedig ezt akarjuk. Nem csekély az ifj. egyesületeknek az a feladata sem, melynélfogva a tagok minden ügyes bajos dolgaikban bizalmas útbaigazításokat nyerjenek saját körükben ehez értő egyénektől díjtalanul, úgy szintén anyagi boldogulásukra nézve is segítséget nyerjenek megfelelő szakemberek útbaigazításaival. Bizonyosak lehetünk a felöl, hogy papjaink, ügyvédeink, orvosaink, tanáraink és társadalmunknak más terén működő kiváló tagjai nemes törekvésünknél támogatásukkal késni nem fognak. Mellettünk lesznek ők is, hogy tanácsaikkal, előadásaikkal előbbre vigyék népünk boldogulásának nemes ügyét, S nemzetünk büszkesége: honvédségünk is ad embert arra, hogy fiainkat vasár- naponkint katonai kiképzésben részesítse akár tényleges szolgálatban levő, akár szolgálaton kívüli egyénnel. Mielőtt az ifj. egyesiiletot szerveznénk, tegyük meg a kellő előkészületet, érleljük meg ez eszmét a társadalom és a nép lelkében, hogy hogy a szervezés közkívánatom legyen s ha ezt elértük, nyert ügyünk van a nép és a haza javára.
