Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-10-15 / 8. szám
tanügyi értesítő. 5 Tekintsünk északra, keletre, délre, vagy nyugotra, mindenfelől éhes farkasok mutogatják irtózatos fehér fogaikat édes anyánkra, a hazára. Ha ezután a mostan folyó mindennapi lecke után is csupán ökleinket szorongatjuk és dörmö- günk, akkor a szebb és jobb jövő után való reményeink olyan véghetetlenek lesznek, mint az ezekkel ellentétes közös katonai követelések, azzal a különbséggel, hogy az előbbi (t. i. reményeink) az idő előre haladásával folytonosan kisebbre fognak zsugorodni a teljes olenyészésig, a közös katonai követelések pedig épen úgy fognak növekedni mindaddig, mig teljes valóságukban bemutatkozhatnak az egységes birodalom lobogója alatt... A nemzet szive egyért dobog; egyért élünk és — ha kell — halunk : nemzetünk előrehaladásáért 1.. . És érette hatékonyan, kellő előrelátással még se tudnánk cselekedni ? Es nem lehet! . . . Mi tanítók járjunk elől és be fog bizonyulni, hogy nemzetünk minden igaz fia mellénk sorakozik. Ha a haza minden községében magyar tanító apostoloskodása folytán kedvező időben minél gyakrabban vonul ki a gyakorlótérre az ifjúság saját egyesületének alapszabályai szerint dobpergése és trombitaszó mellett s korcsma helyett az Isten szép ege alatt kiszolgált honvédharcosaink vezénylete alatt készül el a haza védelmére, ekkor mondhatjuk majd, hogy most már igazán egészséges a magyar nemzet szervezete ; de azzal egyszersmint másodszor és véglegesen mi — magyar tanítók — hódítjuk meg e hazát a magyarnak, mert attól az időtől a nemzet törekvései elé többé akadályokat gördíteni nem lehet . . . Kartársak! A mi kicsibe vett állásunknál én szebb hivatalt nem ismerek! Ki tehet annyit e hazáért, mint a magyar tanítóság ? ... E hatalmas testület kezébe van letéve a jövendő Magyarország. Legyünk tehát mindnyájan méltók állásunkhoz és hűek hazánkhoz, mert ennek bajain mi tudunk igazán segíteni. Ha a nemzetet úgy képzeljük magunk elé, hogy az egy nagy test (nem- zettest), melynek feje: a király, két keze: a kormány a hivatalnoki karral, jobb lába : a honvédség, ballába : műláb, a közös-, végre törzse : a nemzet, akkor a magunk teste és a nemzet nagy teste között lényeges különbségeket fogunk találni. Mi egyenként hamar és könnyen pusztulunk el; de a nemzetet még csak megölni sem lehet. Fejét, lábait, karjait elveszítheti; ha azonban a törzs egészséges : azok mind kinőnek. Mi azonban a nemzettest végtagjait ne féltsük; .gondoskodnak azok magukról. Egyedüli gondunk a törzs erősítése, fejlesztése legyen : Szervezzük ezért itt is az ifjúsági egyesületet közös, erővel. Ha az ország minden tanítótestülete ezt teszi, ha a magyar ifjúság katonai képzése s szellemi vezetése céljából a társadalom jobbjait megnyerjük, akkor e hazában minden úgy lesz, amint azt a magyar akarja. De úgy is legyen! Jegyzőkönyv mely felvétetett a Szatmármegyei Általános Tanítótestület szatmári körének 19>*3 junius hó 17-én a szatmári ev. ref. egyház tanácstermében tartott gyűlésen. Jelen vannak : Anderkó Bertalan, Barta Janka, Cseh Lajos, Farkas Márton, Fekete Teréz, Halász Mór, Horváth Erzsébet, Károlyi Sándor, Kovács József, (Szatmárhegy) Kövesdiné Danzi- ger Sarolta, Kótai Lajos, M i k u 1 a György (Nagypeleske) Madzsar Bella, Mihály Fereucz, Mihályné Horatius Gizella, Nagy Sándor (Nagy Károly) Németi Sándor, Nyisztor Endre, Paládi Lajos, Papp János, Pályi Lajos, P o p á n László,PaládinéJoóEmma, Petenykó János, Saja Sándor, Spiri Eíjdre, Sulyok Gizella, Székely József, Székelynó Pet- ruska Mária, Szeitl Ida, Tóth Juliánná, Tö- rökné Ullmaun Gizella, Tar Károly. Nem voltak jelen : Dengelegről : Major Ágoston, Koos Gizella, Kraszna- Szt.-Miklósról: Fóris Mihály, Mátészalkáról : Konta Viktória. Nagykárolyból, a polg. leányiskolából: Tattay Irén, Jánosi Jolán, Lőrinci Ida, Kurz Erzsébet, Csanádi Ilona, Pintér Lujza. Nagypeleské- röl: Mikuláné Givis Anna, Szatmárhegy- ről: Flóra Péter, Elmaradásukat kimentették: Varga Benő, Herman József.
