Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903-10-15 / 8. szám

Második évfolyam.

8 ik szám.

Szatmár, 1903. okt. J5^—TANÜGYI ÉRTESI

A ,SZATM ARVARMEGYEI ALTALÁNOS TANl'l

1TŐ-EGYESÜLÉT“ HIVATALOS KÖ^LÖnYk*

vV *>

Megjelenik minden hó 15-ik napján.

í;

Szerkesítő; KÓTAI LAJOS.

Eocskay utcza 12-ik szám

Előfizetési dij egész ét/re 1 korona.

Előfizetési dijak, közleményekéi szerkesz- tőhöz czimzendők.

Nemzeti ünnepek az iskolában.

Ha visszagondolok, gyermekkoromra, elemi iskoláztatásom és egyúttal tanítóimra; be kell vallanom, hogy inig a hat elemi osztályt végig jártam, alig történt olyasmi, ami azt juttatta volna eszünkbe, hogy Magyar- országon lakunk és magyarok vagyunk. Tanítóim, amint azt a vissza emlékezés utján megítélni tudom, mindannyian képzett és szorgalmas tanítók voltak, de nem emlékszem semmi olyas alkalomra, vagy jelenségre, ami bennök a magyarembert felibe emelte volna a tanítónak, s nekünk sejteni engedte volna, hogy nemzeti érzület hevíti őket. Pedig megtudtam volna jegyezni, mert élénken emlékszem a disznótoros estékre és más olyas összejövetelekre, mikor a szegény és kevésbé müveit emberek házánál is párnákkal rakták be az ablakot és bezárt ajtók megett dalolták azokat a hazafias és rebellis dalokat, melyek az önvédelmi harez alatt és után kerültek forgalomba. — Nem vádolom azonban őket, mert nem volt szabad semmi olyat tenni, vagy mondani, a mi akár a zsandár kapitánynak, akár valami spicli megbízatásban lehető egyénnek az érzékenységét bánthatta volna, mivel a „pindetnak“ az áris- t óm, a kurtavas, a deres és korbács, kéznél álló taneszközei voltak az Istenben boldogult Bach- korszaknak a magyar rebellis petyá- rok és Kossuth-kutyák kijózanitására, kinek-kinek állásához mérten járván ki az elsorolt nem mennyei jókból, ha véletlenül rászolgált.

Emlékszem azonban két alkalomra; egyik az volt, mikor 0 felsége Erzsébet királynővel názasságr;? lépett, a másik a Budolf trónörök jaületése. Mindkét alkalommal tői 'ént valami ünnepség, mely nem az iskolában, hanem a templomban folyt le ; de bevonták az iskolát is annyiban, hogy ekkor tanultuk meg és énekeltük a Grotterhaltét magyarul.

Ma már vannak nemzeti ünnepeink, melyeket ha másért nem, az előírás és utasítás szerint megkell tartanunk az elemi iskolában. Valjuk meg azonban, hogy ezek az iskolai nemzeti ünnepek úgyszólván semmivé lapulnak, ha a tanító nem igyekszik lelket és vért önteni bele. Távolról sem lehet szándékom, a nemzeti ünnepek tartása ellen szót emelni, hiszen a tanítónak nem csak hivatalos, hanem hazafias kötelessége is, hogy növendékeiben a nemzeti érzületet élessze, a haza és szabadság-szeretetet fejlesz- sze ; kívánatosnak tartom azonban azt, hogy a nemzeti ünnepek tartásával érjük el azt a célt, amit vele elkellene ér-