Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-09-16 / 7. szám
tanügyi értesítő. 3 vitelre, sem gyorsaságra nem versenyeztek a munkában. Hatalmas, nagyerejii embereink feleannyit dolgoztak, mint a tótok s kaszálásuk után teméntelen búza maradt a tarlóban s hozzá kedvetlenül végzett munkájuk közben egymásnak hol kezöket, hol karjukat, vagy lábukat vágták el a kaszával. E magyar munkások mind „s z o e i á 1 i s t á k“ voltak, mint mondták. Siralmas munkát végeztek ott a „szocialisták“ a leghumánusabb ispán dédelgető, mondhatni atyai szerete- tet tanúsító eljárása dacára az ottani nép rajongó szeretetének örvendő gróf szolgálatában. — Nagy csapásnak látom a magyar népre nézve a szociálizmus cégére alatti lélek mérgezést. Sze- rencsétlennebb embereket még nem láttam a vinnai uradalomban „dolgozott“ csongrádmegyei magyar testvéreinknél, kik é 1 e t k e d v v e 1 és fel nem dúlt lélekkel egyenkint többet érnének a munkában, mint akár egy egész tót falu. Mire jutunk mi, ha a vérünk tovább igy züllik ? . . . Valóban nagy bűnt követ el az olyan ember, aki szándékosan dúlja föl a derék magyar munkás nép lelki nyugalmát; holott legszentebb kötelesség e nép boldogitása. A hiba ott van, hogy a munkás nép szellemi táplálékáról még mindig nincs kellően gondoskodva s ezt önmaga rossz helyről pótolja, mi által a munkás nép vezetése rossz kezekbe siklik át. A nép nevelése, szellemi táplálékkal való ellátása, vezetése a tanítók és lelkészek feladata. Nem tudják a jövőt. Reánk is nagy feladat vár. A tantestület ez évi gyűlésein messzire kiható munkának vetjük meg alapját. Megnyílik a gazdasági ismétlő iskola. Szervezve lesz az ifjúsági egyesület, melynek keretébe a nép javát célzó sok irányú ténykedés beilleszthető. Szervezkedik a testület arra nézve is hogy fokozott mértékben több és több szellemmi munkát fejtsen ki a a város és a vármegye nép oktatásának emelésénél, az állami s nem állami tanítók egyenlőségének és közös hivatásból eredő összetartozandóságának ápolásánál ; mert szerintünk tanítót a tanítótól Magyarországon sem vallás sem nemzetiség nem szabad, hogy elválaszszon. Erre igen alkalmas eszköz lesz : „Tanügyi Értesítőnk“. Kívánatos, hogy vármegyénk minden tanítója járassa. Ézen országnegyed legnagyobb áll. tanító — testületé (a szatmári), úgy számánál, mint helyzeténél fogva országos érdekek szempontjából is igen számot tevő feladat betöltésére van hivatva. S mi közöttünk egy sincs, aki ne érezné, hogy e hivatást be is fogjuk tölteni. A mikor e testületet itt magam előtt látom: lelkem örül, hogy közöttük lehetek s a kipróbált pedagógusok közt a közösen végzendő nemes munkából egy kis részt én is kérhetek. Most olyan időt élünk, hogy a magas és legmagasabb iskolák, valamint a legmagasabb köröket is befogadó egyesületek embert nevelő hatása tüzpróbára van téve. Vissza fojtott lélekzettel várja mindenki, hogy Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Éerenc alakjainak megfelelő nagy férfiakat nevelt-e a mai kor ? Ezt fényes talentummal megáldott politikusaink dacára sem tudjuk előre. S ez a nem tudás egész sulylyal nehezedik az országra. A felsőbb iskolák és magasabb köröket is befogadó egyesületek nevelői hatása ma annyira fegyelmezetté teszi a lelket, hogy ez a fegyelmezettség a magyar önérzetet is mintegy leláncolja. Lehet, hogy ez politikai bölcsességnek, érettségnek a jele ; de az sem lehetetlen, hogy a magyar nemzeti önérzet meggyengülését a mostani eseményekkel kapcsolatban rólunk fogja-e a történelem feljegyezni. Neveléssel, pedagógiával foglalkozó testületünk figyelmét ide irányítani nem lesz fölösleges dolog. Egyet azonban örömmel konstatálhatunk, hogy e haza állami tisz tvi selői kara mely a nemzeti követelések szivet szorongató hatása alatt anyagi érdekeink kielégítéséről szinte megfeledkezett, mintha kiáltaná : pénzünket és mindenünket a magyarnyelv térfoglalásáért! Mi — tanítók — mindezekből — csak azt láthatjuk, hogy — fokozott munkásságunkra nagy szüksége van ennek az országnak; fogjuk tehát újból lelkesülten a magyar nemzetnevelés szent munkájához, mert a köznép szolgáltatja a magyar nemzet erejét! . . . Ha Istenben bízunk és dolgozunk : az utánunk következő nemzedéknek a
