Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903-06-18 / 6. szám

4

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

Egy előadásról.

A mióta kiadatott a jelszó, hogy az iskola beléletét reformálni kell, mert a jelenlegi nevelési és tanítási rendszer mellett az iskolai közönségesebb műhely a tekhnikai foglalkozások műhelyénél, a népoktatás általános vonalán igen élénk s figyelemre méltó reformakció indult meg. — Ilyen figyelemre méltó reformakciónak volt színhelye a Szatmár— Ugo- csavármegyei r. k. tanitó-rgyesület imént tartott közgyűlése is, a hol Bodnár Gáspár képző intézeti tanár a beszéd és értelem gyakorlatok múltja, jelenje, és jövőjéről tartott szabad előadást.

Commenius szavaival kezdte az előadó gyönyörű előadását, a mely szerint a beszéd és ért. gyakorlat a népoktatásnak az a gyökérszála, a melyből a népoktatás termőfája felnő. Az előadás további folyamán az előadó be is bizonyította, hogy a mit Commenius a beszéd és ért. gyakorlatból mondott s a mit mi olyan sok ideig akaratlanul üres humbugnak tartottunk, a legszebb valóság.

Hogy a beszéd és ért. gyakorlatok tanítására vajmi keveset adtunk mindezideig, a mindannyiunk előtt ismert téhy; de hogy mennyire meddő munkát végeztünk a beszéd és ért. gyakorlatok kezelésével annyi időn át, arról csak az alkothat egészen világos képet, a ki Bodnár professzor előadását végig hallgatta. A beszéd és értelem gyakorlat mindig ötödik tárgy volt a népiskolai tárgyak között. Ezt az ötödik kereket (mint szükségtelent) vagy lenéző semmibevevéssel illettük vagy pedig a szekérkasba dobtuk, hogy a hivatásos kerekek czipelljék annak súlyát. Az első esetben a beszéd és ért. gyakor- korlat tanitása teljesen mellőztetett, a második esetben pedig (a mint mondani szokás) a többi tárgyakkal, nevezetesen az olvasó könyv alapján kezeltetett. A ki az említett módon igy vagy amúgy cselekedett, az egyformán nem csinált semmit.

A kérdés most már az, hogy többet csinált-e az a tanító, a ki a beszéd és ért. gyakorlatokat óráról-órára tervszerűen kezelte? Ismétlem „kezelte“! O nem. A

beszéd. és ért. gyakorlatoknál tapasztalt kezelési móddal nemcsak hogy hasznos munkát nem végzett a tanító, de hátráltatta vele a beszélő képesség és az értelem fejlődését s igy jót akarva csinált kárt. E szerint hasznosat cselekedett az, a ki semmit sem cselekedett. Term 's :e- tesen.

Mert akkor, a mikor elnótáztattuk, hogy a fának gyökere, törzse, ágai és levelei vannak, azután részleteztünk s fát még sem mutattunk be, semmi a gyermek figyelmét lekötni képes motívumot a tanításunkba be vinni nem igyekeztünk; a mikor a házépitést tárgyaltunk s a szomszédban épülő félben levő házon azt nem ismertettük; a mikor a mezei veteményekről beszéltünk a egyetlen bu- zakalászt sem mutattunk be: akkor semmi egyebet nem tettünk, mint az előirt anyagot kezeltük el, de hogy ilyen móddal beszédre tanitottunk, avagy értelmet fejlentettünk volna, arról szó sem eshetik.

Egyszerűen szóképeket tanultattunk be a vizsgára, á mely szóképek nem levének tárgyhoz kötöttek, nyom nélkül tűnnek el a nélkül, hogy a gyermeki lelket csak érintenék is. Azon vesszük észre magunkat, hogy a gyermek ép fülével nem tud hallani, jó szemével nem tud látni, egészséges agyával nem tud gondolkozni és ezekből kifolyólag nem tud beszélni.

Ilyen értelmű a Bodnár profeszor előadásának kritikai része. Sajnos, szomorú valóság, és mély igazság jellemzi ezt a kritikát.

Gyakorlati útbaigazításokkal is bőségesen el volt látva Bodnár ur előadása, a miket azonban egy rövidke czikk keretében reprodukálni nem lehet.

Nem mulaszthatjuk el azonban annak konstatálását, hogy a beszéd és ért. gyakorlat a jelenlegi kezelés mellett tényleg sem az értelem, sem a beszélő képesség fejlődésére jótékony hatással egyáltalán nincsen. Ezt pedig főképpen a köznapi tapasztalat igazolja. Bár mennyire akarnék is az áldatlan verklizés iskolánkból kiszorítani, nem megy a dolog sehogy sem, mert növendékeink nem tudnak gondolkozni s beszélő képességük is műveletlen, gyakorlatlan. Innen van az is,