Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-01-15 / 1. szám
tanügyi értesítő 3 góczpontjai az ország legszentebb érdekéért, az egységes magyar népoktatás fokozatos megteremtéséért, mely utóit a kulturális magyar góczpontokbói kiindulva hazánkat még egyszer és véglegesen meghódíthatjuk. Nagy ezért a mi tiszteletűnk Nagyságod iránt s nem kisebb a mi szeretetünk. De még egy körülményről meg kell itt emlékeznem. A jó atya az ö munkás fiait és leányait féltve szereti és őrködik felettük még akkor is, amikor szeretetét arcza komolyságával eltakarja A »népoktatás« név alá foglalt nagy család Atyjának édes gyermekei (az állami tanítók) a tisztviselői mozgalmak hatása alatt, a fizetési kombinácziók olvasása közben, budapesti nagygyűlésükön a nyughatat- lanságuk némi jeleit adták, de csak azért, hogy nemsokára minél nagyobb hálával és szeretettel adózzanak nagy jóltevőjük mindenkori kegyességeiért. A szatmári tanítóság ezelőtt is mindig meg volt elégedve sorsával ; e mozgalomnál sem lépett a követelőzések terére, sőt ezt mérsékelni igyekezett amikor a lapokban irt kombinácziók közben három tagú küldöttséget menesztett a Nagymél- tóságu Minisztériumba az uj államosítással átvett tanítók érdekeinek figyelembe vételét kérni. Nagyságod akkor bölcs tanácsokkal, köz oktatási magas kormányunk nagy bizalommal, a legjobb reményeket keltve bocsátott minkét útra — s mi lelkesedéssel jöttünk utunkról haza, mert nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a tanítóság ügye soha sem volt ily jó kezekbe letéve, mint ma van, ahonnan mi csak jót várhatunk. Ezért természetesen taapasztai- ható okvetetlenkedéseket nem is helyeselhetjük, hanem bölcs vezérünknek: Nagyságodnak nézeteivel mindenben azonosítjuk a mi gondolkozásunkat és bizalmunk megingathatlanok Kegyelmes Urunk iránt. Az állami iskolák működésének mai iránya, tökéletes szervezete, térfoglalása s az állami tanítók anyagi ügyeinek küszöbön álló örvendetes rendezése ezen újévben örömmel tölti meg a mi sziveinket és hálát adunk Istenünknek, hogy Nagyságod fáradosásai után mi is része lehetünk mindezeknek. Mikor a legboldogabb újévet kívánjuk, fogadja Nagyságod tőlünk 'kegyesen ragaszkodó mély tiszteletünk mellett szeretetünk nyilvánítását s szívből óhajtjuk, hogy kegyelmes Miniszter urunk mellett és bizalmának birtokában, mint e vármegye és a haza javáért fáradozó Vezérünket még igen sok újéven üdvözölhessük. A lelkes éljenzéssel kisért beszédre a tanfelügyelő a következőkben válaszolt: Hölgyeim és Uraim ! Örömtelt szívvel fogadom szives üdvözletüket, s úgy tekintem azt, mintha legközelebbi rokonaim jöttek volna hozzám el szeretetiiket kifejezni. Hivatalom átvétele óta az volt meggyőződésem, hogy csak akkor leszek képes hivatásomnak megfelelni, ha a tanítókat szivemhez legközelebb állóknak tekintem. Habár vannak önök között idegenből jöttek, kik csak előlegezték ma a bizalmat nekem, azért teljes ama meggyőződésem, hogy azt meg is tartják, miként azok, kik velem együtt több mint két évtizeden át működtek és mindannyian bizalommal a legőszintébb barátjuknak jöttek boldog újévet kívánni. Az uj kor legnagyobb tudósa, Buckle azt mondja, hogy a közügyekben eleget teszünk azzal, ha a szabad fejlődés útjába akadályokai nem gördítünk. De ne higyjük el magunkról, hogy akár annak irányát változtatni, folyását siettetni képesek volnánk. Ezen tétel igazságát teljes mértékben elismertem és épp azért működésem oda irányult, hogy ha nem is tudtam az egész testület összeségének sorsát javítani, igyekeztem mindig egyesek érdekeit, méltányos igényeit teljes erőmből támogatni. És azt felemelt fővel elmondhatom s önök régi társaim erről tanúságot is tehetnek, hogy e hivatalnál senki ridegen visszautasítva nem lett, a lehető támogatást megtalálta és legalább is vigasztalás nélkül nem távozott.
