Tanügyi Értesítő, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903-02-15 / 2. szám
tanügyi értesítő Ezek és ezekhez hasonló szenzácziós képek kifüggesztése, nyilvánossá tétele, adták meg nekem az alkalmat arra, hogy ezeket itt felhozzam és ezeknek a társadalomra nézve káros hatását itt eszmecsere tárgyává tegyem. Nem is oly régen egy oly körmönfont gazságot láttam megörökítve egy képen, hogy a midőn elgondolkoztam fellette, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha azon tettet képen megörökítve nem látom, el sem tudtam volna képzelni, hogy olyas valami a világon megtörténhessék! Hasoló rémes dolgoknak nyilvánossá tétele méltán gondolkodóba éjthet minden becsületes és jó érzésű embert s önkéntelenül is azt a kérdést kelthetik fel, hogy mi szükség van az ilyen botrányos dolgoknak képekben való terjesztésére ? A törvény megfosztja szabadságától a gonosztevőt, hogy ne legyen alkalma többé a társadalmi rendet s békét megzavarni, s e mellett büntetéssel sújtja a bűntény fokához képest. Ha már a közrend érdeke azt kívánja, hogy az ilyen gonosztevők a nyilvánosság elől elzárassanak, minek akkor a tettet magát ezer, meg ezer példányban megörökítve a nyilvánosságnak kitenni ? És ha végeredményében vizsgálom ezen eljárás kihatását, úgy találom, hogy nagyobb hasznot tennének a társadalomnak, ha a bűnössel együtt, cselekedetét is elzárnák a négy fal közé, a helyett, hogy sokszorosan megörökítve, nyilvánossá teszik. S midőn a bűnöst elfogva, bezárják, de tettét a nyilvánosság számára lefestik, — ezt hasonlónak tartom ahhoz, midőn a gazda a konkolyt ki akarván pusztítani búzájából, azt érett korában összeszedi, de aztán ismét elveti, hogy valahogy ki ne veszszen a magva. Évekkel ezelőtt, jelesebb Íróink akként szövetkeztek a ponyvairodalom kiküszöbölése czéljából, hogy tanulságos és jó irányú könyveket hoztak forgalomba — jó könyvek —- czime alatt. Hát én azt tartom, hogy ezek a jó könyvek nem képesek ellensúlyozni a már em’itett képes-lapok szenzácziós képeinek romboló hatását. Miért? Mert ezek a jó könyvek raktáron maradnak gs kevés gyér* 5 meknek van pénze, hogy ezeket megszerezze, de ezeket a képeket akaratlanul is meglátja s igy akaratlanul is megmé- telyeződik fogékony gyermeki szive. Szerintem ezen illustrátiók, mind megannyi rémes történetek megörökítve s azonosak a ponyvairodalom termékeivel, melyek a gyermeki lelket megmérgezik. És mindezeket egy hírlap terjeszti nap- nap után! Tudjuk, hogy a szeméremsértő képes- levelező-lapok gyártása ellen a törvény felemelte tiltakozó szavát! Vájjon nem azonosak-e az általam kifogásolt illus- trácziók az erkölcstelen képek közforgalomba hozásával? S végeredményükben nem megmételyezik-e ezek is a gyermeki lelket? Én tovább megyek s azt mondom, hogy ezek az elvetemült bűnök különféle fajára tanítják a társadalmat, mert ott vannak kifüggesztve nap-nap mellett a kirakatokban, mintegy hirdetve, hogy ha nem tudtátok eddig, lássátok meg, hogy ilyen bűn is lehet! Lehet, hogy elfogult vagyok, de úgy is mint ember, évek óta sajnálattal, sokszor megbotránkozással nézem az egyes bűneseteknek képeken való forgalomba hozását. S mint tanító, határozottan elitélem a nevelés ellen irányuló eme rendszeres kirohanást. Vájjon az-e a hírlap czélja, hogy az ilyen sötét bűnöket nap-nap ufán képen megörökítse, terjeszsz’e ; vagy pedig az, hogy a Társadalmi ferdeségeket ostorozva: az igazságot védelmezze. En azt hiszem, hogy ez utóbbi! Szerintem, mindaz a hírlap, mely az igazságot nem szolgálja: ellentétbe helyezi magát feladatával. Paedagógusaink egyértelmiileg azt állítják, hogy csak szépet és jót állítsunk a gyermek elé követendő például. Az iskola lehetőleg igyekszik ez irányú feladatát teljesíteni. De mit ér a mi munkánk, ha az élet lépten nyomon útját vágja törekvéseinknek. — — — Tisztelt Értekezlet! Nem volt czélom értekezést írni, csak egyszerűen felakartam vetni ezen eszmét megvitatás tárgyául. A gyermeki lélek ártatlanságát oly sok oldalról fenyegeti veszély, különösen a mai társadalmi viszonyok között, hogy nem vagyunk képesek őket a legjobb akarattal sem megóvni eme véletlenül elő
