Tanügyi Értesítő, 1902 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1902-12-15 / 3. szám
á tanügyi értesítő sem helyes, sem czélirányos. Isten mentsen attól, hogy igényeinkhez jogosultságot kierőszakolás utján akarjunk szerezni; ez azt jelentené, hogy nincs meg a kelló' érdem ahoz, amihez igényt tartunk. A munka értékének kell meghozni azt, amit elérni akarunk. Ezt az igazat kell Ügyünkhöz megszereznünk és megtartanunk még pedig becsületes, odaadó munkával. És ugyan vessünk egy-két tekintetet a politikai akcióra, a politikus tanítóra! — Tegyük fel, hogy a tanító nemzetiséglakta vidéken él. Már legyen bárminő politikai meggyőződése, a nemzeti érdek azt követeli, hogy mig a hazában felelős magyar kormány lesz, azon a vidéken annak legyen egyik legmegbízhatóbb őrszeme; ott se politizáljon sokat, banem legyen egészen hazafi, egészen magyar. Ha pedig a nemzetiségek körén kívül esik, hát ott legyen szóvivő politikus? -— Bizony mondom, hogy ha igy tesz, szelet vét és vihart arat. Én ismerek tanítókat, akik keservesen adóztak ezen a czimen. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a választási izgalmak a legkisebb községben is fenekestül felforgatják a békét s ebben akar a tanító vezetővé lenni, hogy ott is ellenségeket szerezzen magának, ahol addig jóindu- iattal találkozott? — Ne arra gyür- kőzzünk fel, hogy választások alkal- mával a kormány ellen agyarkodjunk, — hanem inkább azt óhajtsuk, hogy a politikai szeteplésből a tanítót hagyják ki. A túlzók heveskedése mit sem használt mostani ügyünknek, pedig a kifakadások egy hirtelen támadt izgalom következményei voltak s a politikai akcióval bizonyára még any- nyira sem mennénk ; legalább nem képzelhető olyan kormány mely magáévé tegye és javítani igyekezzék azoknak a tanítóknak a helyzetén, akik nem is valami magasabb politikai szempontokból, hanem közvetlen anyagi érdekből verik a dobot. Különben vagyon elvetette számításában a sulykot az, aki feltenni tudta, hogy a hazai tanítóságnak csak valamelyes töredékét is e tekintetben tömöríteni lehetne. De fel kell említenem a túlzók mentségül azt, hogy midőn a tervezet napvilágot látott, hivatalos részről sejtetni sem engedték, hogy a tervezet nem végleges megállapodás; — ha ez megtörténik, az egész mozgalom más hangulatban folyik le .és nem marad utólag kesernyés ize. Ami a szatmármegyei tanítókat illeti, mint egy másik közleményükben is olvasható, azokra a szemrehányásból vajmi kevés vonatkozik. Fájt nekünk is az, hogy a tervezet a tanítói kart kihagyja a rangsorozatból s csak hosszas szolgálat után juttatja az írnokok kezdő fizetéséhez ; más részről bántott az is, hogy a le nem küzdhető elégedetlenség a kormánynyal szemben olyan helyzetbe terelt, ahol a bizalom megrendül s akarva nem akarv a ellentétbe kell jutnunk azokkal, akikben legjobb reményeinket helyeztük. Mégsem tartottuk czélra vezetőnek a higgadtság korlátain túl lépni s vártuk az ügynek további fejlődését. Ma már olyan hírek szállingóznak, melyek azt engedik sejteni, hogy a tanítóság régen nem is álmodott jobb korának hajnali csillaga kelő félen van. Legyen áldva a Gondviselés, mely lehetővé teszi, hogy Magyarország a nemzeti népnevelés
