Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 987 mást: tökijá-töruá-tökijá. A középső töruá lehét sövárim vagy töruá vagy mindkettő együtt. תועיקת שידקמב Tökijot bámikdás - A sáfár vagy kürt megszoláltatása a Szentélyben. A Szentélyben a sáfárt, vagy kürtöt különféle alkalmakkor szólaltatták meg: a közösségi áldozatok bemutatásakor, a Szentély-hegyre vezető kapuk megnyitásakor, valamint a szombat bejövetelének jelzésére; átlagos hétköznapon összesen huszonegyszer. Ez a szám azonban szombaton és ünnepnapokon akár negyvennyolcig is emelkedhetett. העורת T | Töruá - A sáfár egyik hangja. A sáfárral egy sor tülkölést hallatnak: tökiá-töruá-tökiá. A Bölcsek véleménye eltér a töruá kifejezés meghatározását illetően. Egyesek közülük egy sorozat staccato tülkölésként határozta meg, mások hosszabb tülkölések sorozataként, mely hasonlít ahhoz, amikor valaki megtört hangon jajveszékel (suárim). Egy harmadik vélemény az előző kettő kombinációjaként határozza meg a töruá-1. Mindeme véleményeknek eleget teendő, Ros hásánákor három sorozatot fújnak a sófáron, melyek mindegyike e vélemények valamelyikét tükrözi. הפרט Tréfá - Vadállat által széttépett, vagy komoly szervi betegségben szenvedő, illetve rendellenességgel született állat. Halahikus szempontból, tréfának számít az az élő kóser állat, vagy madár, amely olyan sebtől vagy betegségtől szenved, ami tizenkét hónapon belül a pusztulását okozza. Az ilyen állatot még a megfelelő rituális vágás (shitá) után is tilos elfőgyasztani (lásd 2Mózes 22:30.). Bölcseink részletesen leírják azokat a lehetséges betegségeket és rendellenességeket, melyek egy állatot tré/d-vá tesznek. A legtöbb esetben nem követelmény, hogy a helyesen levágott állat szerveit az ilyen rendellenességek vonatkozásában megvizsgálják, ez alól csak a tüdő képez kivételt. Mivelhogy a sérülések és az összenövések gyakoriak a tüdőben, ezért azt rendszerint megvizsgálják. A tréfá fogalmát azokra az emberekre is alkalmazzák, akik halálos sebtől vagy rendellenességtől szenvednek. Bizonyos esetekben, ciális festékanyag, amelyet egy bizonyos csigafajból nyertek. Már a talmudi időkben eléggé ritka volt ez a festékanyag, és elkészítésének módja azzal az információval együtt, hogy pontosan melyik csigafajt is kell használni hozzá, végül teljesen feledésbe merült. Az utóbbi nemzedékekben történtek bizonyos erőfeszítések a csigafaj azonosítására és a festékanyag használatának folytatására. A Tórában (4Mózes 15:38.) található tevőleges parancsolat két célból is utasít az ilyen színnel megfestett gyapjú használatára: 1. Az egyik a rituális rojtokkal (cicit) kapcsolatos. A rojtok nyolc szálának egyikét ezzel a különleges kék színnel kell megfesteni, majd körül kell tekérni vele a többi szálat. Mindazonáltal a rituális rojtok viselésének parancsolata nem függ attól, hogy a szálak egyike kékre van-e festve vagy sem, és ezért a mai rojtokat színezett szálak nélkül készítik. 2. A másik pedig a kohéni ruházattal kapcsolatos. E ruhadarabok közül némelyeknek, mint például az övnek (ávnét), a teljes köntösnek (möil), az éfodnak és a melldísznek (hősen) vannak olyan részei, amelyek töhélettel színezett gyapjúból állnak. הניעט Töiná - Szó szerint: málházás. A Tóra előírja, hogy ha valaki meglát egy állatot, amely összerogyott a terhe alatt, segítsen az állat gazdájának újra felmálházni (2Mózes 23:5.). Lásd még: priká. העיקת Tökijá - Sáfár tülkölés fsofár). Tágabb értelemben ez utalhat bármilyen olyan hangra, amelyet a Szentélyben annak idején használt sófáron, vagy kürtökön (hácocrot) szólaltattak meg. Tórái parancsolat rendelkezik arról, hogy meg kell szólaltatni a sáfárt Ros hásáná napján és a jóbélév (jovél) Jóm kipurján, valamint a nyilvános böjtnapokon, és a nyilvános áldozathozatalokkor. Arra nézve nincs semmilyen útmutatás, hogy a sófárhangnak telten zengőnek, vagy vékonynak kell lennie, a lényeg, hogy kóser sófáron szólaltassák meg. A sófárhangokat a következőképpen határozzák meg: tökijá - ez egy egyszerű, megszakítás nélküli hang; sövárim - ez egy szaggatott hang; töruá - ez egy sor rövid, egymást közvetlenül követő, rövid tülkölés. A Tóra által előírt sófárhangok legtöbbje meghatározott rend szerint követi egy
