Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 943 האפ T •• Péá - Sarok/szöglet. Ez a kifejezés többek között a következő fogalmakat takarja: 1. A mezőgazdasági terméshozamnak az a része, amelyet a gazdálkodó a tórái parancs érteimé­­ben meg kell hogy hagyjon a szegények szá­­mára (mátnot árúim) A péá a termésnek az a része, amelyet lábon hagynak ״a mező sár­­kában”, hogy azt a szegények learathassák a maguk számára (3Mózes 19:9.). A Tóra ugyan nem határozta meg a minimális mennyiséget, amelyet péd-ként a szántóföldön kell hagyni, a Bölcsek mégis kikötötték, hogy az nem lehet kevesebb, mint a termés egy hatvanad része. Péá-1 csak olyan terményből kell meghagyni, amely egyszerre érik be és egyszerre is aratják le. A szegényeknek nem kell külön engedélyt kérniük ahhoz, hogy megkezdhessék a földeken számukra meghagyott péá betakarítását, ám a termőföld gazdájának gondja kell legyen arra, hogy a szegények a nehezen hozzáférhető he­­lyekről is hozzájussanak a péá rájuk eső részé­­hez. A szegények naponta háromszor jöhetnek begyűjteni a péá-t. A péá-ra vonatkozó törvé­­nyékét a Talmud Péá traktátusa tárgyalja rész­­letesen. 2. A haj borotválásával kapcsolatban (bál tákif): A Tóra megtiltja a férfiaknak, hogy a fejük két oldalán, azaz a halántékukon lenyír­­ják a hajukat (3Mózes 19:27.). 3. A szakáll bo­­rotválásával kapcsolatban (bál táshit): A Tóra megtiltja a férfiaknak, hogy a szakálluk öt ״sár­­kát” leborotválják (uo.). Az öt közül akár egynek a leborotválása is e tilalom megsértését jelenti. תו־ױפ Pérot - Gyümölcsök, nyereség. Ez a kifejezés nem csupán a gyümölcsfák termésére, hanem tágabb értelemben minden haszonra, többek között az üzleti befektetésekből származó nye­­reségre is vonatkozik. Lásd: keren 2. םגפ Pgám - (Szégyen)folt, értékcsökkenés. A pgám egyike a kártalanítás azon kategóriái­­nak, amelyet annak a férfinak, aki elcsábít vagy megerőszakol egy lányt, fizetnie kell. A pgám­­ot aszerint becsülik meg, hogy a lány értéke, amennyiben eladnák szolgálónak, mennyivel csökkent szüzességének elveszítése által. Lásd még: onész isá; möfáte. nap főünnep (jóm tou; lásd: jóm tov séni sei gálujot), a következő négy nap hol hámoéd, a hetedik naphoz pedig, amely főünnep (jóm tov), egy nyolcadik, szintén főünnepi napot toldanak hozzá. Peszáh első estéjét egy sor parancsolat különbözteti meg a többitől: a peszáh-áldozat elfogyasztása, a mácá, vagyis a kovásztalan ke­­nyér fogyasztása (tevőleges parancsolat széder este mácát fogyasztani; a Peszáh többi napján ez nem kötelező), a keserű füvek (máror) fo­­gyasztása, valamint az Egyiptomból való kivo­­nulás történetének, azaz a Hágádénak a felöl­­vasása. A Peszáh ünnepének egész ideje alatt tilos háméc-ot - ״kovászosat” - enni, birtokolni vagy abból bármilyen hasznot húzni. Peszáh első estéjén és a rákövetkező napon napközben (a diaszpórában az első két este és a rájuk követ­­kező nappalokon) teljes Hálélt mondanak. Az ünnep többi napján a Hálél rövidített változatát mondják. חספ ינש־ Peszáh séni - Második Peszáh. Az a személy, aki rituálisan tisztátalan volt vagy épp messzi úton volt, vagy aki (más okból) mulasztotta el bemutatni a peszáh-áldozatot a maga idejé­­ben, azaz niszán 14-én, ezt a mulasztását bepó­­tolhatja egy ijár 14-én történő áldozatbemuta­­tással (4Mózes 9:9-14.). Vita van a tannák, a Tál­­műd korai bölcsei, között azt illetően, hogy az olyan személynek, akinek az előírt időpontban, azaz niszán 14-én nem volt kötelessége peszáh­­áldozatot bemutatni, kell-e második peszáhot bemutatnia ijár 14-én. Az első peszáh-áldozatra vonatkozó törvények mindegyike vonatkozik a másodikra is, kivéve a következőket: Azon a na­­pon (ijár 14.) szabad háméc-ot fogyasztani vagy birtokolni. Viszont magával a második peszáh­­áldozattal együtt tilos háméc-ot fogyasztani. Véleménykülönbség van a Bölcsek között azt illetően, hogy a nők számára kötelező-e vagy megengedett-e egyáltalán ennek az áldozatnak a bemutatása. רטפ רימחן Peter hámor - Egy szamár elsőszülöttje. A Tóra előírja, hogy minden elsőszülött hím szamarat egy báránnyal kell megváltani a ko­­héntól. Ha a szamarat nem váltják meg ilyen módon, akkor nyakát kell szegni (2Mózes 13:13.).

Next

/
Thumbnails
Contents