Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

922 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések הרונמ T I Mönorá - Karos mécses­­tartó. A Szentély szent esz­­közeinek egyike. A mönorá aranyból készült, és a Szent Csarnok (héhál) déli oldalán állt. Hét díszes karja mind­­egyikének tetején egy-egy nér, azaz olajtartó edényke volt található, bennük kanó­­cokkal. A mönorá-1 szürkületkor meggyújtot­­ták, és annyi olajat töltöttek a mécseseibe, hogy reggelig égjen, függetlenül attól, hogy éppen milyen hosszú volt az éjszaka (lásd: nér máá­­rávi). A mönorá 18 tefáh (1.44 méter) magas volt, és kis háromlépcsős dobogó állt előtte; a kohén ezen állva gyújtotta meg illetve tisztította a mécseseket. Szükséghelyzet idején megenge­­dett volt, hogy a mönorá-1 ne aranyból, hanem valamilyen más fémből készítsék, de minden körülmények között hét ága kellett, hogy le­­gyen. ברועמ שימש־ V V T t Möoráv semes - Lásd: heerév semes. הןלירמ הפיטשיו Möriká ustifá - Súrolás és öblítés. Azt az edényt, amelyben áldozati húst főztek vagy sü­­töttek, úgy kellett megtisztítani, hogy először forró vízzel mosták el (möriká), majd ezt köve­­tőén hideg vízzel (stifá), hogy ily módon eltá­­volítsanak belőle minden olyan ételmaradékot, amelyet esetleg magába szívott. Ezt a mosást és öblítést azon időintervallum elteltével végezték el, amelyen belül volt engedélyezett az áldozati hús elfogyasztása. הבורמ םידגב •TI V I Mörube bgádim - Szó szerint: a sokruhás. A Második Szentély idején, amikor semen hámishá - ״a felkenés olaja” - már nem állt rendelkezésre a főpapok felkenéséhez (lásd: másuáh bősemen hámishá), a főpapot (kohén gádol) úgy szentelték fel, hogy ráad­­ták azt a nyolc ruhadarabot (smoná bgádim), amelyet csak a főpapok viselnek. Az ily módon felszentelt főpapot mörube bgádim-nak nevez­­ték, és mindazok a törvények, amelyek a fő­­papokra vonatkoztak, rá is vonatkoztak, egyet amelyet nem áldozatnak szántak, növélá-nak számított, és nem volt szabad megenni. Ám azt a möliká-val megölt madarat, amelyet az­­tán vétekáldozatként (hátát háof) bemutattak, már megehették a kohénok. A möliká-t kizá­­rólag kohén hajthatta végre, míg ugyanakkor a szentélyi áldozatra szánt négylábúakat egy nem­­kohén is levághatta. הנוממ V I Mömune - Szó szerint: kinevezett személy. Főtisztviselő a Szentélyben; konkréten a főpap helyettese. Volt egy mömune, aki a Szentély­­hegy őrségét felügyelte, és volt egy, aki meg azt a sorshúzást felügyelte, amely révén a kohénok szentélyszolgálati feladatait osztották ki (lásd: pájisz). (Lásd még Skálim 5:1.) תוחנמ T I Mönáhot - Lisztáldozatok. A mönáhot ki­­fejezés magában foglalja a Szentélyben be­­mutatott összes liszt- és kenyér felajánlást. A mönáhot között szerepel a Sávuotkor bemuta­­tott két vekni kenyér (sté hálehem); a Szén­­tély színkenyere (lehem hápánim); a külön­­féle önkéntes lisztáldozatok (minhot nödává); a vétkező lisztáldozata (mintát hoté); a há­­laáldozatot kísérő veknik (láhmé todá, lásd: todá); az öntőáldozatokat kísérő lisztáldozatok (minhát nöszáhim); a házasságtöréssel gya­­núsított nő lisztáldozata (minhát szotá, lásd: minhát knáot); és az omer felajánlás (minhát háomer•, lásd: omer). Számos összetett tör­­vény vonatkozik ezekre a lisztáldozatokra, és a Talmud a Mönáhot traktátus java részét e törvények részletekbe menő tárgyalásának szenteli. A legtöbb fajta mönáhot-ot kovászta­­lan búzalisztből hozták. Ugyanígy e felajánlá­­sok legtöbbje kmicá köteles - a ״maroknyi [ti. »háromujjnyi«] elvétele (a felajánlásból)” - ami alapvető eleme az áldozati szertartásnak. A lisztáldozat számos fajtájához az elkészítés so­­rán vagy olajat kell hozzákeverni vagy tömjént (füstölőszer) kell hozzáadni (mindazonáltal lásd: kol háráuj lövilá én bilá möákevet bo). A lisztáldozatok törvényei számos szempontból párhuzamba állíthatók az állatáldozatok törvé­­nyeivel, és így például sok olyan cselekedet, amely az állatáldozatokat érvényteleníti, a liszt­­áldozatokat is érvénytelenné teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents