Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
916 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések קרזמ Mizrák - Gömbölyű tál. Egyike a szentélyszolgálat során használt szent edényeknek (kli sárét). Az áldozati állatokból kiömlő vért a mizrák-ban fogták fel, és ebből hintették rá az oltárra. A mizrák-ot úgy formálták meg, hogy ne tudjon megállni a talpán, nehogy letegyék, és a benne lévő vér megalvadjon. הניאש'הכאלמ הכירצ הפוגל T I T • » T •• V T T I Mláhá seéná crihá lögufá - Önmagában szükségtelen munka, azaz olyan, a szómbati munkavégzés tilalma alá eső tevékenység, melynek célja más, mint a Szentélyben végzett ugyanilyen munka. így például tűz eloltása mláhá seéná crihá lögufá-nak tekintendő, ha az a cél, hogy takarékoskodjanak a tüzelőanyaggal, s nem az, hogy parazsat hozzanak létre (mivel a Szentélyben ez utóbbi volt az ״eloltás” célja). Más vélemények szerint a mláhá seéná crihá lögufá ״negatív” céllal végzett munkát jelent - az előző példánál maradva, a tűz eloltása azzal a céllal, hogy elkerüljék a tüzelőanyag pazarlását, nem pedig valami új dolog létrehozása a cél (ez esetben a parázsé). A tannaiták és a későbbi halahikus törvénymagyarázók szemében vitás volt, hogy vajon a mláhá seéná crihá lögufá-1 a tórái törvények, vagy csupán a rabbinikus rendelkezések tiltják. תכאלמ תבשיחמ V V -ו - V V I Mlehet máhásevet - Szó szerint: elteruezett, megfontolt, kreatív munka. A szombati munkavégzést a Tóra csak abban az esetben tiltja, ha mlehet máhásevet, azaz szándékosan végzett, megfontolt és kreatív munka. A nem m lehet máhásevet jellegű munkát csak a rabbinikus előírások tiltják. A szombati munkavégzés tilalma alá eső, harminckilenc kategóriába sorolt munkafajták meghatározása (ávot möláhot) a pusztai Szentély (miskán) építése közben végzett tevékenységeken alapul. Ezt a fajta munkát a Tóra mlehet máhásevet-nak nevezi (2Mózes 35:33.), és ezért a tórái törvények által a szombati munkavégzés tilalma alá eső tevékenységeknek tartalmazniuk kell a kreatív munka valamilyen elemét. Azonban ha valaki például felemel egy חבץמ Mizbéáh - Oltár. A talmudi irodalomban rendszerint említett oltár, amelyet mizbéáh háhicon-nak - ״külső oltár” - is neveznek, az ezrát kohánim, azaz a Szentély-udvar kohéni része mellett helyezkedett el. (Lásd a Szentély alaprajzát 251. oldal.) Ez egy nagy méretű, négyszögletes, lépcsőzetes építmény volt (lásd: jöszod hámizbéáh, szovév), 32*32 könyök alapterületű és 10 könyök magas a legfelső sarkainál (lásd: kárnot hámizbéáh)• Az oltárt mész, homok és sima folyami kavics keverékéből építették, majd gipszvakolattal bevonták, hogy kívülről teljesen sima legyen. Az oltár tetejét egy 32 könyök hosszú rámpa kötötte őszsze a talaj szintjével, és a kohénok ezen vitték fel az áldozati állatok oltáron elégetendő részeit. Az áldozati állatok vérét az oltárra hintették (lásd: házáá; zriká), és borból valamint olajból való öntőáldozatokat öntöttek rá (nöszáhim). Az égőáldozatokat (olá), a lisztáldozatokból (mönáhot) vett komec-et (״háromujjnyi,” lásd: kmicá) valamint a többi áldozat háját (lásd: émurim; hélev) az oltáron elégették. Az oltár tüzét folyamatosan életben tartották, és igyekeztek biztosítani, hogy a szentélyszolgálat ideje alatt, vagyis a reggelenkénti támid-áldozattól (lásd: kéc hámizbéáh és támid) az esténkénti támid-áldozatig, szakadatlanul mutassák be a különféle áldozatokat. חבץמ בה-זה Mizbáh házáháv - Az aranyoltár. A mizbéáh hápnimi - ״a belső oltár” - valamint a mizbéáh háktoret - ״a füstölő oltár” - néven is ismeretes. Ez az oltár a Szent Csarnők (héhál, lásd a Szentély alaprajzát 251. oldal) közepén állt, és 1*1 könyök alapterületű és 2 könyök magas volt. Ez az oltár arannyal volt bevonva, és egy-egy kiálló szarva volt mind a négy sarkán (kárnot hámizbéáh). Ezen a belső oltáron minden nap füstölőszert áldoztak, Jóm kipurkor pedig a különleges Jóm kipur-i áldozatok (lásd: pár jóm hákipurim; szöir jóm hákipurim) vérét hintették rá a tetejére és a szarvaira. Lásd még: hátáot hápnimijot
