Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések 905 hatodik évében, miután a kohénok járandósá­­gát (trumá) és az első tizedet (máászér rison) már elkülönítették a terményből, a maradék termény egytizedét szétosztják a szegények kő­­zött. Ezt a tizedet nevezik mászár áni-nak. A smitáciklus többi évében egy mászér séni־t- második tizedet - különítenek el a mászár áni helyett. A mászár áni ugyan nem szent, de amíg nem különítették el, a termény tevel­­nek - ״megtizedeletlen termények” - tekinten­­dő, és nem lehet belőle fogyasztani. A mászár áni-1 a dömáj-ból - ״olyan termény, amelynél nem lehetünk biztosak abban, hogy az erede­­ti tulajdonosa elkülönítette-e belőle a tizedet”- is elkülönítik ugyan, de azt nem adják oda a szegényeknek, mivel vonatkozik rá a hámoci méhávéro áláv hárájá - ״annak kell bizonyí­­tani, aki valamit ki akar kényszríteni a felebarát­­jától” - elve. így aztán annak a szegénynek, aki bejelentette igényét a mászár áni-ra, ilyen eset­­ben be kellett bizonyítania, hogy ezt a tizedet még nem különítették el ebből a terményből. Lásd. máászrot. רשעמ המהב T •• I - I “ Mászár böhémá - Állati tized. Kóser állatok­­ból álló nyáj vagy csorda tulajdonosának évente három alkalommal el kellett kerítenie egy ka­­rámban azokat a példányokat, amelyek az elő­­ző időszak során születtek, majd egyenként ki kellett azokat onnét eresztenie. Az állatok el­­haladtak ״a pásztor botja alatt” (3Mózes 27:32.), aki minden tizedik állatot megjelölt vörös fes­­tékkel, így jelezve, hogy az szent. Ezeket az ál­­latokat nevezik mászár böhémá-nak. A mászár böhémá-1 aztán elvitték a Szentélybe, és ha al­­kalmas volt arra, hogy áldozatként bemutassák, akkor a békeáldozatokhoz (slámim) hasonló módon feláldozták. A vérét az oltárra hintették, a húsát pedig az állat tulajdonosa fogyasztotta el (és nem a kohénok). A mászár böhémá-ra vo­­natkozó törvények részleteit a Talmud Böhorot traktátusa tárgyalja. רשעמ ןושאר Mászár rison - Első tized. Annak a mező­­gazdasági terménymennyiségnek az egy ti­­zedét, ami a kohénok járandósága, a trumá elkülönítését követően megmaradt, a leviták között osztják szét. Ezt a terményhányadot hív­­ják máászér rison-nak, azaz ״első tizedének. los zálogot venni özvegytől, legyen bármilyen jómódú is. A zálogot őrző hitelezőnek visszafi­­zetendő tartozások nem törlődnek a szombat­­évben (lásd: sviit). עימשמ לוק Másmiá kol - Valami, ami hangot ad. 1. A szombat törvényeivel kapcsolatban: Rab­­binikus rendelet, hogy tilos szombaton zenei hangokat kiadni bármilyen hangszeren (egyes szaktekintélyek szerint zajokat [tehát nem-zenei hangokat] kibocsátani is tilos). 2. A rituális tisz­­tátalanság törvényeivel kapcsolatban: az olyan eszköz, amelyet zajkeltésre használnak, fogé­­kony a rituális tisztátalanságra, még akkor is, ha amúgy semmilyen más funkciót nem tölt be (lásd: mösámsé ádám). חושמ ןמשב החשמה Másuáh bősemen hámishá - Felkenő olaj­­jal felkent főpap. Az Első Szentély idején a főpapokat nem csupán a főpapi ״nyolc ruhada­­rabbal” (smoná bgádim) szentelték fel, hanem egy különleges olajjal is, amelyet ״X” alakban kentek a fejükre. A főpapság összes törvénye csupán az ily módon felszentelt főpapra vonat­­kozott, szemben a mörube bgádim-mal. חושמ רבעש “TV ־ T Másuáh seávár - A főpapi pozícióból táuo­­zott felkent főpap. Olyan kohén, aki abba­­hagyta a főpapi szolgálatot. A szó szerinti jelen­­tés ellenére ez nem csak rá, hanem arra a fő­­papra is vonatkozik, akit szolgálata elején nem kentek fel (lásd: másuáh bősemen hámishá), hanem csak a smoná bgádim-mal, azaz a ״nyolc ruhadarabbal” szenteltek fel). Mindazok a tilalmak, amelyek a szolgálatban lévő főpapra vonatkoznak, vonatkoznak a volt főpapokra is. A volt főpapok bemutathatják mindazokat az ál­­dozatokat, amelyeket a szolgálatban lévő főpap bemutathat, kivéve a Jóm kipurkor bemutatott tulkot (pár jóm hákipurim), valamint a na­­ponta bemutatott egy tized éfá-nyi lisztáldoza­­tot (hávitin). רשעמ ינע Mászár áni - A szegény ember tizede. A mezőgazdasági terményből elkülönített különle­­ges tized, amelyet a szegények között osztanak szét. A hétéves smitáciklus (sviit) harmadik és

Next

/
Thumbnails
Contents