Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)

Talmudi fogalmak

898 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések sajtkészítéshez), akkor a kapott elegy nem kó­­ser, és ilyenkor az sem számít, hogy a máámid csak egészen csekélyke mennyiségű volt. 2. A szukká falainak azok a részei, amelyek megtá­­masztják a szukká fedelét (szháh). Egyes véle­­mények szerint a szukkának ez a ״támasztéka” nem készülhet olyan anyagból, amely fogékony a rituális tisztátalanságra. הכרעמ Mááráhá - Szó szerint: elrendezés, azaz egy farakás az oltáron (mizbéáh). Minden egyes nap három farakást helyeztek el az oltáron: a mááráhá gdolá-t - a ״nagy farakás”-t ame­­lyen az égőáldozatokat (olá) és a többi áldozati állat áldozati részeit (émurim) égették el; egy második rakást, amelyből széndarabokat vettek a tömjén (ktoret) elfüstöléséhez a belső oltáron (mizbéáh házáháv); és egy harmadik rakást, amelyet hagytak folyamatosan égni, így telje­­sítve a tórái parancsolatot (3Mózes 6:6.), hogy ״örök tűz (és támid) égjen az oltáron.” Jóm kipur napján egy plusz farakást égettek, mert ebből vették a szenet a tömjén füstölögtetésé­­hez a kodes hákodásim-ban, azaz a ״Szentek Szentjében.” Lásd az ábrát a 251. oldalon. תורבעמ Máászrot - Tizedek. Mezőgazdasági termé­­nyék bizonyos adagjai, amelyeket a Tóra külön­­leges célokra jelöl ki (lásd az előző szócikkeket). A legtöbb vélemény szerint a tórái törvény csupán a gabonából, a borból és az olívaolajból írja elő a tizedek elkülönítését. A Bölcsek azonban úgy rendelkeztek, hogy minden olyan élelmiszerből, amely a földből terem, tizedet kell elkülöníteni. A tizedeknek három fő fajtája különíthető el: a máászér rison - ״első tized,” a máászér séni - ״második tized” és a mászár áni - ״a szegény ember tizede.” (Lásd a vonatkozó szócikkeket.) Ezeket a tizedeket azt követően különítik el a kü­­lönböző terményekből, miután azok beértek, és behordták őket a házba. A gazdátlan terményből nem kell tizedet elkülöníteni, ezért a szombatév (sviit) során, amikor minden a földeken nőtt terményt gazdátlannak tekintenek, egyáltalán nem különítenek el tizedet. Ugyanígy, abból az élelemből sem kell tizedet elkülöníteni, amelyet áhilát áráj - ״előre nem tervezett / mellékes ét­­kezés” (például, amikor valaki egyenesen a fáról fogyasztja a gyümölcsöt) - során fogyasztottak son be, az adott mismár-hoz rendelt máámád egy része is velük ment, a máámád maradéka pedig otthon maradt, és azon a héten (hétfőtől csütörtökig) minden nap böjtölt, különleges tó­­rai szakaszokat olvasott föl, és különleges imád- Ságokat mondott. דמעמ בשרמו T T —I “ Máámád umosáv - Felállás és leülés. A misnai és a talmudi időszakban gyakorolt gyá­­szolási szokás. Temetésen a jelenlévők egyike ezzel a kéréssel fordult a többi jelenlévőhöz: ״Üljetek le, kedves emberek, üljetek le,” majd elmondott egy méltatást. Majd ez hangzott el: ״Álljatok fel, kedves emberek, álljatok fel,” és következett egy újabb méltatás. Ez az előírt sző­­vég többször is elhangzott a gyász jeleként. Ez a szokás ma már nincs gyakorlatban. רמאמ T “I ־ Máámár - Szó szerint: kijelentés. Ha egy nős férfi utódok nélkül hal meg, a fivérének vagy el kell vennie az elhunyt férj özvegyét (ezt neve­­zik jibum-nak, vagyis sógorházasságnak), vagy végre kell hajtania a hálicá-t - ״a saru leoldá­­sát.” A tórái törvény szerint a sógorházasságot kizárólag elhálás (bijá) útján lehet foganatosí­­tani, szemben a közönséges házasságkötéssel (kidusin), ahol az eljegyzést okirattal, vagy egy pénzösszeg átruházásával is foganatosíta­­ni lehet. A Bölcsek mindazonáltal elrendelték, hogy az eljegyzésnek még a sógorházasságok esetében is dokumentummal vagy egy pénzösz­­szeg átruházásával kell megtörténnie, amelyet az eljegyzés tényének szóbeli deklarációja is kísér, jóllehet az eljegyzés ily módon fogana­­tosított aktusa a Tóra szerint nem jogerős. Az eljegyzésnek ezt a szóbeli deklarációját nevezik máámár-nak. דימעמ ־־ 1־ • Máámid - Kötőanyag, olvasztó, kocsonyást­­tó adalékanyag, támaszték. 1. Általában, ha egy csekély mennyiségű nem-kóser élelmiszer kóser élelmiszerrel keveredik el, az így kapott elegy kósernek számít, mivel a kóser élelmiszer ״semlegesíti” (bátéi) a nem-kóser élelmiszert. Ha azonban a nem-kóser élelmiszer alvasztó, kocsonyásító anyagként funkcionál, amely kon­­zisztenciát ad a kóser élelmiszernek (ha, példá­­ul, nem-kóser oltógyomor darabkát használnak

Next

/
Thumbnails
Contents