Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 2. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Talmudi fogalmak
856 Talmudi és halahikus fogalmak és kifejezések törvényes módon szerezte, vagyis megvette, ajándékba kapta, vagy örökölte. Ha ezt nem ál- Htja, a dolog birtoklása - tekintet nélkül a dolog birtoklásának időtartamára - önmagában nem bizonyítja a tulajdonjogot. המזח Házámá - Lásd: édim zomömim. זיזח Házán - Szó szerint: tisztviselő, felügyelő. A talmudi korban az a személy, kinek feladata a rend fenntartása, különösképp a zsinagógában. Adott esetben a felügyelő vigyázott az ott tanuló gyerekekre is. Ezt a kifejezést csak a középkorban kezdték el az előimádkozóra is használni (lásd: sliáh cibur). ויצח דבע ויצחו ןב ןירוח I • I V I V I V V I V Hecjo eved vöhecjo ben horin - Szó szerint: félig rabszolga, félig szabad ember. Nem-zsidó rabszolga, akit egyszerre birtokolt kettő vagy több zsidó, és akit urainak egyike felszabadított. Az ilyen egyénnek a státusza problémákat vet fel a zsidó jog számos területén. Éppen ezért a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy a másik (avagy többi) tulajdonost kényszeríteni kell, hogy szabadítsa(/ák) fel a rabszolgát, a rabszolgának pedig kártérítést kell fizetnie neki (nekik) a felmerült anyagi veszteségért. Lásd: sifhá hárufá. טוידה t V Hedjot - Közönséges személy. A görög eredetű kifejezés három leggyakrabban használt alkalmazása: 1. kohén hedjot - ״közönséges pap,” megkülönböztetendő őt a főpaptól (kohén gádol). 2. A bírókkal kapcsolatban ez a kifejezés azokra a bírákra vonatkozik, akiket nem avattak fel vagy nem kaptak szakirányú képzést, hogy ilyen minőségben szolgáljanak. 3. A hol hámoéd vagyis a Peszáh és a Szukkot ünnep köztes napjain végzett munka tilalmával kapcsolatban: azok a feladatok, amelyeket egy képzetlen személy is végre tud hajtani (máászé hedjot), engedélyezettek, azok viszont, amelyek szaktudást igényelnek (máászé urnán), tiltottak. ברעה שמשי V V •• V* V Heerév semes - Szó szerint: napnyugta. Ez a koncepció kifejezetten a rituális tisztátalantandó egy olyan személyt, aki holttest érintése folytán rituálisan tisztátalanná vált. הן?!ח Házáká-Tulajdon, tulajdonba vétel feltételezése. Ezzel a fogalommal gyakran találkozunk a Háláhában, és jelentése a kontextustól függ. 1. A házáká általában igaznak elfogadott, a tényeken, a körülményeken, egy bevett szokáson, vagy az emberi viselkedésen alapuló feltételezést jelent, így például az elfogadott házákot közé tartozik az a feltételezés, hogy ״egy megbízott teljesíti azt, amivel megbízták”, vagy hogy ״azok a gyerekek, akiket családtagként kezelnek, valóban szüleik leszármazottai”. 2. Jogi értelemben a házáká tulajdon birtoklását jelenti. Ha valaki bizonyos ideig gyakorlatilag birtokolt valamit (az időtartam váltózó a dolog jellegétől függően - pl. ingatlantulajdon házáká esetében három év), ez bizonyíték arra, hogy a szóban forgó személy, állításának megfelelően, valóban a jogos tulajdonos. Annak a személynek, aki bizonyítani tudja, hogy a megfelelő időn keresztül folyamatosan birtokolta a dolgot, nem kell dokumentumokkal bizonyítani jogosultságát. A házáká elegendő bizonyítékul szolgál. 3. Az ingatlantulajdon tulajdonjogának átruházására vonatkozóan a házáká a tulajdonlást bizonyító cselekedet végrehajtását jelenti. E cselekedet végrehajtása a kínján, amikor az egyik személy formálisan is tulajdonba vesz egy másik személytői ajándékba kapott vagy megvásárolt dolgot. 4. A használati jogra (szolgalom) vonatkozóan a házáká a tulajdon használatának jogát jelenti, még abban az esetben is, ha ez valamely másik személy számára kellemetlenséget vagy hátrányt jelent. Például ha valakinek az ablaka egy másik személy udvarára néz, ez a magánélet háborításának számít. Am ha az udvar tulajdonosa bizonyos ideig mégis engedélyezte az ablak használatát, az ablak tulajdonosa megszerezte a házákát, és az udvar tulajdonosa nem perelheti be azért, hogy az ablakot befalaztassa. ןיאש'הן?ן$ המע הנעט Házáká seén imá tááná - Olyan tulajdon, melyre semmiféle követelés nem irányul. A háláhá szerint az a személy, aki birtokol valamit, elvben tulajdonosa is annak a dolognak, hacsak be nem bizonyul ennek ellenkezője. Ez a feltételezés csak abban az esetben áll fenn, ha az illető azt állítja, hogy az érintett dolgot
