Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Talmud 1. - Klasszikus zsidó művek magyarul 10. (Budapest, 2017)
Bává Möciá traktátus: 1. fejezet
Árbá ámot - Kínján hácér - A talált tárgy megszerzésének módjai 415 a legelején) magamnak szereztem meg!”. Ha azonban azzal a szándékkal vette volna föl a tárgyat, hogy a lovasnak adja, abban az esetben a lovas szerezte volna meg, ugyanúgy, ahogy egy szegény ember a másik képviseletében begyűjtheti a péát. יכה ימב ,ארבתסמ ינתקד :אפיס םא הנתנשמ ול :רמא יתיכז'ינא״ הב ״הלחת - אל רמא”.םולכ ׳הליחת׳’אפיסב המל ?יל [A Gömárá a Misnának ezt az értelmezését magának a Misnának a szauaiual támasztja alá, mondván:] Ez az értelmezés már csak azért is logikus, mert a Misna utolsó bekezdése azt tanítja: ״Ha azonban a fölvevő már átadta a tárgyat a lovasnak, És csak azután mondja, HOGY »ÉN SZEREZTEM MEG ELŐBB?«, AKKOR VALÓJÁBAN SEMMIT SEM MONDOTT״. Mi SZÜkség van itt az ״előbb” szóra? ,אטישפ ףא לע בג אלד רמא ׳הליחת׳ - ׳הליחת׳ T ״ : T * : — T T : ־ ־ I — 7 T • : !רמאק A leírt esetben, mikor is a fölvevő csak az után jelenti ki, hogy ״Én szereztem meg” a tárgyat, miután azt már átadta a lovasnak, még ha nem is tette hozzá: ״előbb”, minden bizonnyal azt akarja mondani, hogy ő már abban a pillanatban magának akarta megszerezni a tárgyat, amikor fölvette. Hiszen a fölvevő nyilván már nem tarthatna számot a tárgyra, amikor az már nincs a kezében! Akkor hát mi szükség van az ״előbb” szóra? . אלא ,ואל אה אק עמשמ ןל: אשיר רמאד הליחת Akkor ugyebár, ezek szerint a Misna utolsó bekezdésében használt ״előbb” szó nem magának az utolsó bekezdésnek a megértését segíti, hanem azért van ott, hogy tudassa velünk: a Misna első bekezdése is arra az esetre vonatkozik, amikor a megtaláló kijelenti: ״Én már az előbb (azaz a legelején) magamnak szereztem meg!”. Ezen érvelés szerint a megtaláló állítása a Misna mindkét bekezdésében ugyanaz: ״Én már az előbb magamnak szereztem meg!”. De a Misna második bekezdésében csak azért nem fogadható el a fölvevő kijelentése, mivel az a cselekedete, hogy átadja a lovasnak a talált tárgyat, jelzi, hogy amikor fölvette, nem a maga, hanem a lovas képviseletében vette föl. Ugyanis Ulá szerint az egész Misna alaptétele, hogy aki ןיתינתמ ינמ - ןנבר .איה Az rendben is van, ha azt mondjuk, hogy a péával kapcsolatos véleménykülönbség rabbi Eliezer és a Bölcsek között még arra az esetre is vonatkozik, amikor egy szegény egy másik szegény részére szerzi meg a péát; és hogy rabbi Eliezer elfogadja a ״mivel” érvelés alkalmazását (legalább egyszer), míg a Bölcsek teljes mértékben elutasítják és azt tartják, hogy senki sem szerezheti meg a péát másvalaki részére. Megkérdezhetjük tehát: kinek az álláspontját követi a Misnánk? A Bölcsekét! Jelenlegi feltételezésünk szerint ugyanis a Bölcsek azt állítják, hogy senki sem szerezheti meg a péát másvalaki részére, még akkor sem, ha magának megszerezhette volna, mivel a Bölcsek nem fogadják el a ״mivel” érvelést (״Mivel ha kívánta volna, megszerezhette volna magának a péát, ezért más részére is megszerezheti”). Hasonlóképpen senki sem szerezhet meg egy talált tárgyat egy másik ember képviseletében, és ez magyarázza, hogy miért nem formálhat jogot Misnánk lovasa arra a tárgyra, amit a másik fölvett neki. אלא יא תרמא רישעב ינעו ,תקולחמ לבא ינעמ ינעל ליכהײובד הכז ול - אה ?ינמ אל אלו״ןנבר יבר רזעילא! Ha azonban azt mondjuk, hogy - miként Ulá fölvetette - a rabbi Eliezer és a Bölcsek közötti véleménykülönbség kifejezetten a gazdag és a szegény esetére vonatkozik, a péát egy másik szegény részére begyűjtő szegény esetében azonban mindenki egyetért abban, hogy az egyik szegény megszerezheti a péát a másiknak, akkor viszont kinek az álláspontját képviseli a Misnánk? Se a Bölcsekét, se rabbi Eliezerét! Misnánk a jelek szerint elutasítja azt a lehetőséget, hogy valaki egy másik ember képviseletében megszerezhet egy tárgyat, és határozottan leszögezi, hogy a lovas csak akkor szerzi meg a talált tárgy tulajdonjogát, mikor a tárgyat a kezébe adják.- רמא :היל ןיתינתמ רמאד .הליחת Ulá e Misnával kapcsolatban, vitatva Ráv Náhmán értelmezését, azt mondta neki (Ráv Náhmánnak): Misnánk csak arra az esetre vonatkozik, amikor az elvesztett tárgyat fölvevő személy azt mondja: ״Én már az előbb (azaz
