B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Rabtáborok–kényszermunkatáborok a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél 1952–1956
Jóna Imre Rabtáborok-kényszermunkatáborok a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél 1952_1956 Bevezetés Tatabánya város elődtelepüléseinek, és a fiatal városnak a 20. század közepén voltak „kínos", részleteiben esetenként a mai napig feldolgozatlan időszakai. Az 1930-as, -'40-es, -'50-es évek embertelen történéseit, helyi eseményeit - melynek végrehajtói és elszenvedői gyakran helyi emberek voltak - ezidáig sok esetben nem dolgozták fel. Ezen időszak helyben, a városi levéltárban fellelhető iratanyagát szinte teljes körűen megkutattam az elmúlt négy évben, és összevetettem a magyar történelem időszakos kortörténeti dokumentumaival. Népesedés és munkaerőigény Tatabánya város elődtelepüléseinek (Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, majd 1908-tól Tatabánya) a történetében közel 100 évig (1898-1998) meghatározó szerepe volt a szén- bányászatnak. Az elődtelepülések lélekszáma a bányanyitásokat megelőző száz évben, a hagyományos paraszti életmódot folytató magyar falvakra jellemzően alig változott. A három község lakossága 1857-ben 2.519 fő, 1890-ben 3.785 fő, mely megfelel a történelmi Magyarország időközi népességnövekedésének.1 A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. bányanyitásainak köszönhetően ez a lélekszám a nagy ipari forradalmak központjaira jellemző módon 50 év alatt megtízszereződik. 1900-ra a három község lélekszáma 9.657 főre nő, majd 1902-ben létrejön Alsógalla-Bányatelep, mely 1908-ban Tatabánya község néven önállósul. 1910-ben a négy település lélekszáma már 22.927 fő, 1920-ban a létszám 28.210 fő.2 Az 1941. évi népszámlálás a négy bányaközség összlakosságát 37.955 főben állapítja meg,3 1947-ben a várossá egyesítés évében ez a lélekszám 39.800 fő körül van. A munkaerőigény természetes velejárója volt a tömeges betelepítés, mely először a „történelmi", majd az I. világháborút követően a „trianoni" Magyarország területéről történt. Ugyanakkor nagy létszámú volt a külföldi munkaerő megjelenése is. Az I. világháború előtt, s a két világháború között - sőt а II. világháború alatt és után - a levéltári adatok szerint: bolgár, szerb, horvát, szlovén, olasz, francia, belga, német, szudétanémet, cseh, ’ Edelényi-Szabó (1927) 14-15. o. 2 Edelényi-Szabó (1927) 60-61. o. 3 Tatabánya története (1972) 257. o. 59
