B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Előszó
1 Előszó Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltárának ezen új kiadványa a városunkban 2016- 2017 folyamán megvalósuló „Jó szerencsét Emlékév" keretein belül jelenik meg, Tatabánya 1947-es várossá alakulásának 70. évfordulójára. Éppen ezért a tanulmánykötetben megjelent írások - bár tágabb spektrumot érintenek - zömében Tatabánya várossá alakulásához, az azt követő egy évtizedhez kötődnek, ebből a küzdelmes és mozgalmas időszakból beszélnek el fejezeteket, ahhoz kapcsolódnak. Az öt tanulmány nagyjából kronológiai sorrendben követi egymást, végül egy adattár (bibliográfia) zárja a kötetet. A szerzők többsége a levéltár jelenlegi, vagy egykori munkatársai közül került ki, a két kivétel dr.Tóth Eszter Zsófia, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa, a második világháború utáni magyar társadalomtörténet elismert kutatója, valamint Jóna Imre, tatabányai egykori pedagógus, iskolaigazgató és önkormányzati képviselő, aki immár nyugdíjasként kutatja városunk történetét. A helyi bányászat második világháborút követő történetével kapcsolatos az első írás. Macher Péternek a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. újjászervezéséről és államosításáról szóló tanulmánya a legkorábbi időintervallumot (1945-1948) vizsgálja, de már ez is tárgyalja a helyi fő munkáltató viszonylatában Tatabánya várossá alakulásának évét, és az azt követő esztendőt is. Korábbi munkatársunknak, Bognár Istvánnak a tatabányai állami, hivatásos tűzoltóság 1948-1956 közötti történetét bemutató munkája a frissen alakult város újonnan megalakuló hivatásos tűzoltóságának első néhány évét, a szervezet felállításával, fejlesztésével, működtetésével kapcsolatos kihívásokat, illetve a tatabányai tűzoltóságnak az adott időszakban végzett mindennapos tevékenységét mutatja be. A harmadik tanulmányt Tóth Eszter Zsófia jegyzi, ez a Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára által szervezett, 2012. október 10-én, Tatabánya várossá alakulásának 65. évfordulóján tartott konferencián elhangzott előadásának a szerkesztett változata. A tanulmány gerincét az élmunkásmozgalom történetének összefoglalása után a Lazók Emillel készült interjú, és annak elemzése adja. Lazókról 17 éves vájártanuló korában, modellként 1955- ben készült egy bányászszobor, mely előbb az oroszlányi XVI. akna előtt állt, majd átkerült mai helyére, az egykori XX. aknánál kialakított Oroszlányi Bányászati Gyűjteményhez (a tárgyidőszakban az oroszlányi szénbányászat aTatabányai Szénbányászati Tröszt irányítása alatt állt, az Oroszlányi Szénbányák 1957. január 1 -tői váltak önállóvá). A kötet negyedik, Jóna Imre által írt tanulmánya a tatabányai KOMI (Közérdekű Munkák Igazgatósága) táborok építésének és működésének 1952-1956 közötti történetét mutatja be, ahol az elítéltek és internáltak tervszerű, népgazdasági foglalkoztatása zajlott. A kötet ezen tanulmánya azért is fontos írás, mert közelebb viszi az érdeklődő olvasót a 7
