B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Rabtáborok–kényszermunkatáborok a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél 1952–1956
kapja a 10% SZTK-járulékot, akkor a munkából származó balestek járandóságait is fizesse. Ilyen és ehhez hasonló módosító észrevételek, kérések, követelések rendszeresen felszínre kerülnek a levelezésekben, ugyanakkor érvényesítésükről nincs módunk meggyőződni, aláírt új szerződés helyben fellelhető hiánya miatt. A táborok építése Az első fennmaradt aláírt szerződés a bányavállalat Oroszlány területén működő aknáinak munkaerő-ellátásáról kíván gondoskodni. A szerződés szerint a XVII-es és a XVIII-as aknáknál 1100 fő rabmunkást foglalkoztatnak (ez a szám ténylegesen 1200 főre változik), akik számára a barakktábort a XVIII-as akna területén építik fel. A szerződés első pontjából kitűnik, hogy az elítéltek a már megépített, és a rabtartás biztonságos feltételeinek megfelelő elhelyezést követően telepíthetők. Mivel az első rabszállítmány 1952. június 6-án megérkezik, feltehető - de erre vonatkozó írásos dokumentum itt nem került elő -, hogy a rabtáborokat a korábban már említett 47-es számú Bányászati Építőipari Vállalat építteti fel. A műszaki átadási jegyzőkönyvek - a síkvölgyi aknai és XIV. aknai táboroknál maradtak fenn - tanúsága szerint a munkálatokat nem építőipari szakemberekkel végeztették el, de a rabmunkás építtetők felügyelői sem álltak szakmájuk magaslatán. A szerződés tételesen felsorolja egy-egy rabtábornál a megépítendő létesítményeket, azok funkcióit, a funkcióknak megfelelő műszaki paramétereket, berendezéseket, biztonsági előírásokat. A különböző épülettípusok tervrajzai a síkvölgyi aknai és a XIV. aknai rabtáboroknál maradtak fenn, s a keltezésük 1952. VII. 30.-1952. Vili. 1. napokra esik. Ekkor már az oroszlányi tábor üzemel! Mégis kitűnik a tervrajzokból, hogy egységesített típusépületeket használtak az ország különböző rabtáboraiban (pl. Badacsony). Kivételt képezhettek az első táborok, melyeknél sok helyütt fabarakkok épültek (Recsk). A tisztázatlan részletek és viták ellenére a Trösztnél létesített rabtáborok (XVIII. akna 1952. július elejétől, XIV. akna és a síkvölgyi akna 1952. decemberétől) működnek. Működésük napi rendszerességgel nem követhető. A XVIII-as aknai a rabtábor egész működése alatt (1952. július 6-1956. október 27.) Tatabányához tartozott, mert az Oroszlányi Szénbányák Vállalat 1957. január 1-től önállósult, de az anyagok archiválására feltehetően Oroszlányban került sor. Barakka Gábor: Rabtáborok Oroszlányban 1951-1956 című könyvében részletesen ír a XVI- II. aknai rabtábor működéséről. A táborba az első rabszállítmány 1952. július 6-án érkezik 350 fővel, július 15-én már 544 elítélt dolgozik, augusztus 1-jén 691 fő, szeptember 1-jén 944 fő, október 1 -jén 972 fő, november 26-án pedig 1.122 fő. Az adatokat Erdélyi Lajos bv. hadnagy munkahelyi parancsnok és a tröszti koordinátor Lajtai János által jegyzett 1952. november 27-ei jelentése alapján adja meg. Sajnos helyben Tatabányán ilyen iratanyagot nem találtam kutatásaim során.8 Típusépületek leírása (a tervrajzokat a Tb-i Szb-iT. Beruházási Osztálya jegyzi) 8 Barakka (2003) 65-66.0. 76
