B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A bányász és a szobor, a sztahanovista mozgalom és emlékezete
17.30 Emil bácsi: - Én meg nem mondom, mi volt, asszem ilyen napi termelés. Mennyit szállítottak, meg hogy szállítottak és azt a táblát kellett lessem. Azt figyeltem, amíg ő csinálta. Kérdező: - Mennyi idő alatt lett kész a szobor? Emil bácsi: -Teljes hat vagy hét hónap, öt hónap. Kérdező: - Egy nap mennyit dolgozott vele? Minden nap dolgozott? Emil bácsi: - Úgy, hogy egy héten három-négyszer. Mikor hétvégén, akkor behívott, mondta, nézzem meg. Mi a véleményem, hol kéne alakítani. Kérdező: - Addig nem is dolgozott? Emil bácsi: - Nem, ez volt a munkám, álltam. 18.15. Kérdező: - És addig rendesen kapta a fizetést is? Emil bácsi:-Igen. Kérdező: - Ez nagyon jó dolog. Emil bácsi: - Fárasztó volt. Inkább dolgoztam volna. Hát, volt, hogy, leszállhatok? Kérdező: - Persze, persze. Emil bácsi: - Volt, már mikor úgy volt a munkám, lementem. És elővájásokon kellett előrehaladást megmérni. 18.42 Megstukáztuk az ácsolatot. Akkor kimentünk, bediktáltuk a munkatársainknak, ők meg fölrajzolták a térképre. Ha egy milliméter volt, ha egy méter, akkor azt ők felrajzolták táblára, hogy mennyi volt az előrehaladás. Mi azt jelentettük, 4-es, 5-ös, б-os, 7-es csapat mennyit haladt előre. Kérdező: - Ühüm. Emil bácsi: - Akkor aztán azzal mentünk ki. Ugye, máshogy vették föl, ezért nem volt az, hogy elmentek egymás mellett. Hogy ugye közben irányt adtak, ez volt a mi dolgunk. Kérdező: - És akkoriban a család mit szólt hozzá és most mit szól hozzá? Emil bácsi: - Hát a család jönnek, nézték, Zsoltiék is voltak, múzeumba bevittem őket. Unokáim, ha tehetik, akkor jönnek haverokkal és mutogassák, ott áll a papa. 57
