B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A bányász és a szobor, a sztahanovista mozgalom és emlékezete
lésre kijöttek a kormány tagjai is. Március 8-án minden üzemben röpgyűléseket tartottak, amelyeken „a felhívást az üres helyeken alá kellett íratni a dolgozókkal".5 A Szabad Nép következő napi száma vezércikk formájában hozta a WM dolgozóinak felhívását a „nagy májusi munkaversenyre". A felhívás a munkaverseny céljának azt tartotta, hogy méltóképpen kell megünnepelni 1948. augusztus 1-jét, a hároméves terv megindításának első évfordulóját, ugyanakkor felhívta a Szaktanácsot: szervezze meg az országos versenyt. Kossá a WM nagygyűlésén az élmunkásokat az 1848-as mesterlegények utódainak nevezte, utalva ezzel a munkaverseny centenáriumi jellegére. Kossá azt is leszögezte, hogy a normákat a megemelkedett teljesítmények alapján nem fogják megemelni.6 Március 11-én már - a menetrendnek megfelelően - csatlakozásokról is írt a Szabad Nép: elsőként csatlakozik a felhíváshoz a Ganz Vagon, a Ganz Hajó, a MÁVAG, a Magyar Pamutipar és a Goldberger gyár.7 Még az ezt megelőző nap - mintha alulról jövő kezdeményezés lenne - a Szaktanács végre-valahára meghirdette a centenáriumi első országos munkaversenyt.8 Még az országos munkaverseny megindulása előtt, 1946-ban kezdtek a tatabányai bányászok versenybe. Őket a Gazdasági Főtanács kapcsolta be a vérkeringésbe. 1946. február 8-án kellett a tatabányai bányászoknak felhívást kibocsátaniuk a széntermelés fokozására, ekkor indult meg az ún. „széncsata''. Még ugyanebben az évben, 1946-ban a nehézipari vállalatokon kívül a bányászok is országos versenybe léptek„tatabányai kezdeményezésre".9 Az, hogy a nehézipari és a bányavállalatok indítottak először munkaversenyt, leginkább annak volt köszönhető, hogy a Gazdasági Főtanács irányítása alatt létrehozott Nehézipari Központ (NIK) és Magyar Állami Szénbányák Rt. (MÁSz) képviselték Magyarországon először - kicsinyített formában - a szocialista gazdaságirányítási rendszert. Ezért vált a NIK és a MÁSz a munkaverseny első hivatalos szervezőjévé Magyarországon. A „széncsata" következtében mindenhol emelkedtek a vájárteljesítmények: Tatabányán például 1946-ban a januári 29,67 mázsáról áprilisra 37,06 mázsára emelkedett, ezzel megközelítette a háború előtti szintet. 1946 tavaszára a gyáripar szénellátása is javult.10 Lehetővé vált, hogy más iparágakban is növekedjék a termelés. 1950-ben, a január 25-i határozattal - kapcsolódva még a Sztálin 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségsorozathoz - az élmunkás mozgalmat sztahanovista mozgalommá keresztelték át. Sztálin 70. születésnapja tiszteletére az MDP szervezőbizottsága határozatának értelmében 1949. október 28-tól december 21-ig munkafelajánlási mozgalom indult, ez jelentette a magyarországi sztahanovista mozgalom kezdetét. A nyilvánosság felé úgy jelenítették meg a folyamatot, mintha a mozgalmat egyéni kezdeményezések láncolata indította volna el. 1950-től nem élmunkás-, hanem sztahanovista jelvényeket osztottak a munkában élenjáróknak. 1948 és 1950 között 16200 élmunkásjelvényt, 1950-53 között 115 ezer sztahanovista oklevelet osztottak ki. 1953-tól a sztahanovista cím helyét fokozatosan átvette a Kiváló Dolgozó kitüntetés, míg 1956-ban a kitüntetés megszűnt. Több mint 100 5 Karsai (1986) 694-695.0. 6 Szabad Nép 1948.03.10.1. о. 7 Szabad Nép 1948.03.11.1. о. 8 Szabad Nép 1948.03.11.3.0. 9 Szakszervezeti Közlöny 1947.12.20.4. o. 10 BerendT. (1962) 144-145.0. 44
