B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
A tatabányai tűzoltóság története 1948–1956 között
ményről az 1955-ös évről szóló jelentésében. A jelentésben az alosztályparancsnok külön kiemelte a mentőakció során a tűzoltóság hiányosságait. Mégpedig azt, hogy a tűzoltóságnak nincsenek speciális mentőszerei ilyen és ehhez hasonló esetekre, az emberek nincsenek műszaki mentésekre külön kiképezve, és ilyen jellegű elméleti oktatást sem kapnak.49 A tűzesetek mellett a tűzoltóság egységeinek az árvízi munkákban is részt kellett vennie. Kezdve a komolyabb árvízvédelmi munkálatoktól egészen a kisebb volumenű belvizekig. Pl. az 1956. évi tavaszi árvízvédelmi munkálatokban is részt vettek a tűzoltók. Ennek apropóján tüntette ki a belügyminiszter (Piros László államvédelmi altábornagy) Búcsú László tűzoltó szakaszvezetőt 1956. május 31-én, a Tűzrendészeti Érem II. fokozatával.50 A tatabányai tűzoltóságnak tehát számos fontos feladata volt a tűzesetek és az egyéb mentési-, és kárelhárítási munkálatok mellett. A tűzoltóság hatékony munkáját azonban negatívan befolyásolta az az alapvető probléma, hogy az 1949-es megalakulásuktól még 1951-ben sem volt saját laktanyájuk. Az I. számú őrs még 1951-ben is a bányamentő állomás laktanyájában volt elhelyezve. Eme marginális probléma orvoslása 1951-ben vette kezdetét, amikor november 26-án a Tatabányai Városi Tanács V. B. elnöke építési engedélyt adott a tatabányai tűzoltóság laktanyájának az épületére, amely a Ságvári Endre úton épült meg, és 1953-ban adták át.51 Ebben az évben költözött ki a tűzoltóság a bányamentő állomásról. Az osztályparancsnokság is ekkor költözhetett át Esztergomból Tatabányára.52 1953-ra megépült a tűzoltóság új kaszárnyája. Ekkoriban kapták meg az első vonulós szereket is. A szerállománnyal kapcsolatban azonban nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Folyamatosan kaphatták kézhez az újabb és újabb gépjárműveket. Az biztos, hogy kellett lennie készenléti szereknek, amelyekkel a gyors és hatékony vonulást biztosítani tudták a tűzesetekhez. A vonulós szereknek hibátlan, kifogástalan állapotban kellett lenniük. A tűzoltóság szerállományáról az alosztály havi jelentései nyújtanak némi tájékoztatást. A jelentésekben ugyanis mindig fel kellett vezetni, hogy a szerállomány milyen állapotban van. Sajnos csak az éppen hibás szerek típusai ismertek, mivel a meghibásodásokat részletesebben kifejtették. A bevethető szerekről külön nem tettek említést. Az 1954-es év jelentéseiből tehát az derül ki, hogy a tűzoltóság szerállományában biztosan volt egy éppen üzemképtelen Rába gépjármű, egy Mávag gépjárműfecskendő és egy Magosix gépkocsi.53 Az üzemképes eszközökről bővebb információink nincsenek.Több mint valószínű azonban, hogy ezeken kívül az állománynak volt még legalább egy vonulós szere, amely üzemképes lehetett. Egyébként egy, esetleg két vonulós szerrel a riasztások hatékony teljesítése elég nehézkes lehetett. A szerállomány hiányosságain felül a tűzoltóság problémáit még növelte a korszakban még fejletlen telefonhálózat. A város egyre inkább növekedett. Sőt, az urbanizálódóTatabányán kívül még a környékbeli községek is az alosz49 TMJVL XXIV/51.1. doboz: 1955-ös csomó, Az alosztály 1955. évi éves jelentése. 50 TMJVL XXIV/51.41. doboz: 1956-os csomó, Kivonat a Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének60. számú Parancsából. 51 Busa (2006) 137.0. 52 Busa (2006) 135. o. Tatabánya lett a megye székhelye, így az osztályparancsnokságnak is itt kellett lennie. Az áthelyezés azonban kaszárnyahiány miatt évekig nem volt megoldva. 53 TMJVL XXIV/51.41. doboz: 1954-es csomó, az alosztály havi jelentései. 38
