B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)

A tatabányai tűzoltóság története 1948–1956 között

vizsgálat hatósági jogkör volt, amelyet a tűzoltóság 1952-ben kapott meg.32 A tűzrendésze- ti felülvizsgálatoknak a szabályai rendeletekben voltak szabályozva. Meg volt határozva, hogy mely objektumhoz, milyen gyakran kell kivonulni ellenőrzést tartani, és milyen dolgokra kell odafigyelni az adott építménynél. Az ellenőrzés gyakorisága, és a részletesebb szabályozások függtek az objektum jellegétől. Más tűzrendészeti szabályok vonatkoztak pl. az alumíniumgyár karbantartó műhelyére, mint pl. a Szabadság TSZ traktorgarázsára vagy éppen egy iskolára. Az alosztályparancsnok a tűzrendészeti szemlét előre jelezte az ellenőrizendő szerv felé, majd egy előre meghatározott időpontban a tűzrendészeti előadó kiment a helyszínre, és tüzetesen végigjárta a kérdéses objektumot, majd ezt követően, ha szükséges volt, akkor az osztályparancsnok új tűzrendészeti határozatot adott ki az intézménynek. Ez volt a tűzrendészeti felülvizsgálat. Ha hiányosságokat tapasztaltak, akkor azt jegyzőkönyvbe vették, és rövid időn belül orvosolni kellett azokat. Ha nem oldotta meg az adott létesítmény vezetősége a felülvizsgálat során észlelt problémát, akkor az alosztály parancsnoka bírságot vethetett ki a mulasztás miatt.

Egy év alatt számtalan intézményt meg kellett látogatnia a tűzoltóságnak a felülvizsgálatok miatt. Ilyen tűzrendészeti felülvizsgálatot tartott a tűzoltóság pl. az Állami Gazdaságnál 1951. november 10-én. Az alosztályparancsnok a helyszíni szemle alapján szakjavaslatot tett, amely alapján a vállalatnak a költségvetéséből komoly keretet kellett elkülönítenie a tűzvédelem javítására. Rövid időn belül be kellett szerezniük jó néhány tűzoltókészüléket - ez minden intézményben alapfelszerelésnek számított -, valamint egy 200 l/perc kapacitású kismotorfecskendőt, és a tűzoltószerek tárolására egy tűzoltószertárat kellett építeni. Eme fejlesztések mellett a vállalat területén a megfelelő mennyiségű tűzoltóvíz tárolását is biztosítani kellett, ezért vagy bővizű kutakat kellett létesíteni, vagy pedig egy 50 m-es víztároló medencét kellett kiépíteni. A fent taglalt feladatok mellett a vállalat vezetőjének egy tűzrendészeti felelőst is ki kellett jelölnie, és egy 15 fős vállalati segédtűzoltóságot is meg kellett szerveznie, amelynek a kiképzéséért az állami tűzoltóság felelt.33 Ezekből a rendelkezésekből is nyilvánvaló, hogy a tűzvédelmet roppant komolyan vették, mivelhogy minden egyes tűzeset a gazdaság hatékonyságát csökkenthétté. Alapjában véve a fenti módszerekkel próbálták minimalizálni a tűzesetek kialakulásának a lehetőségét, ha pedig valamilyen oknál fogva ez mégsem járt sikerrel, akkor elsősorban a vállalati segédtűzoltóságnak kellett a vállalati szerekkel közbeavatkoznia. Csak a nagy tűzeseteknél vonult ki az állami tűzoltóság, a helyi, kisebb tüzeknél a vállalati tűzoltók tevékenykedtek. Az ötvenes évek első felében ezért nem is tudunk nagy tűzesetekről, ahova az alosztálynak ki kellett volna vonulnia, általában a helyi önkéntes tűzoltóság ura volt a helyzetnek.34 A tűzrendészeti felülvizsgálat tehát a bürokratikus, de annál fontosabb részét képezte a tűzoltóság feladatainak. A többi tevékenységük sokkal gyakorlatiasabb jellegű volt.

32 Busa (2006) 141-142.0.

33 TMJVL XXIV/51.Tűzoltóság: 1. doboz, 1951-es csomó.

34 Interjú Tihanyi Péterrel, 2014. október 2.

34