B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
Határozati javaslatként fogalmazták meg a Városi Tanács ülésén, hogy az üzemeknél nagyobb mértékben kell segíteni a tanulóképzést, figyelembe véve azt, hogy a 8 általános iskolát végzettek száma csak növekedni fog. Fel kell hívni az általános és a középiskolák figyelmét, hogy pályaválasztási tanácsadás keretében szervezzenek üzemlátogatást, ezáltal népszerűsítve az üzemi munkát.71 Voltak olyan üzemek, amelyek szinte csak betanított munkásokat alkalmaztak, ott nem volt lehetőség szakmunkás bizonyítványt szerezni, ezen is változtatni kívánt a városi vezetés. Női munkaerőt foglalkoztató üzemek létszáma 1969-ben Vállalat neve összlétszám ebből nő ipari tanuló Hungária Ktsz 197 180 — Fémipari V. 1178 401 52 Gyapjúfonó 572 562 44 Beloiannisz 984 898 31 Kézműipari V. 109 107 — Mikrolin Ktsz 499 384 19 Háziipar Export 80 80 — Praktika Ktsz 214 144 12 Delta Ktsz 493 206 51 KIMÉV 452 238 5 A Városi Tanács nemcsak a dolgozó nők szociális helyzetét, hanem a női dolgozókat foglalkoztató üzemek egészségügyi ellátását is folyamatosan figyelemmel kísérte.72 1969 őszén a Városi Tanács többször is napirendjére tűzte a női dolgozókat foglalkoztató üzemek egészségügyi helyzetét. Többek között meghallgattak egy tájékoztató jelentést a női dolgozók munkafeltételeinek„megjavítására"tett intézkedésekről, és azok eredményeiről a telepített üzemeknél. A beszámolót azonban nem fogadták el, mivel azt hiányosnak találták, és egy újabb ellenőrzést írtak elő az üzemeknél, majd az egész intézkedési tervet újratárgyalták 1970 januárjában. Ezekből a jelentésekből kiderült, hogy a Komárom Megyei Fémipari Vállalat Tatabánya egyik legnagyobb ütemben fejlődő üzeme volt az 1960-as évek végén. Az újonnan épült üzemrészek korszerűek voltak, a régi telephelyek adottságai azonban egészségügyi szempontból nem érték el a megfelelő szintet, de a vállalat vezetői igyekeztek a meglévő hiányosságokat megszüntetni. Az üzem részére csak napi két órában rendelő üzemorvost alkalmaztak, a főfoglalkozású üzemápolónőt pedig a vállalat fizette. Az orvosi rendelő állapota megfelelő volt, de az egészségügyi osztályvezető mindenképpen szükségesnek tartotta egy főfoglalkozású üzemorvos alkalmazását. A Komárom Megyei Ipari Melléktermékfeldolgozó Vállalat egészségügyi hiányosságai elsősor7' TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1968. október 17. 72 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 114/1969. sz. VB határozat 1969. augusztus 21., TMJVL XXiíT/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 91/1970. sz. VB határozat 1970. augusztus 19. 109
