B. Stenge Csaba (szerk.): Tanulmányok Tatabánya történetéből I. - Tatabányai Levéltári Füzetek 17. (Tatabánya, 2017)
Nők a gyárakban. Tatabánya város tervei a nők foglalkoztatására az 1960-as években
kerestek, mivel a munkára jelentkezők gépi munkát, vagy fizikai munkát nem szívesen vállaltak volna el, még akkor sem, ha a fizetés magasabb lett volna.21 Voltak népszerű munkakörök: adminisztratív munka, takarítónői, konyhai és felszolgálónői, de még a rászorulók sem szívesen vállaltak pl. kertészetben vagy termelőszövetkezetben munkát.22 Az elhelyezésre váró nők között a munkaügyi előadó sürgősségi sorrendet állított fel, az alapján, hogy ki a legrászorultabb. Gyakran előfordult, hogy a felkínált munkát nem fogadták el, mivel túl nagy fizikai megterhelést jelentett volna pl. építkezésen végzett segédmunka, illetve feltétel volt a 8 általános iskolai végzettség és a jó számolókészség pl. a MÁVAUT jegykezelői állásához.23 A dolgozni vágyó nők részben családi helyzetüket akarták jobbá tenni, de az is gyakori volt, amikor a „kenyérkérdés" kényszerítette a nőt, hogy munkát vállaljon. Olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy könnyűipari beruházást azért nem kap Tatabánya, mert itt a nők elhelyezkedése nem kenyér, hanem inkább „kalács" probléma. Vagyis nem megélhetési gondok miatt vállalnának munkát a tatabányai lányok és asszonyok, hanem egy kis költőpénzt akarnak maguknak szerezni. Felmerült megoldásként, hogy átmenetileg háziipari szövetkezet létesítése is megfelelő lenne, kosárfonás, hímzés, és varrásoktatás indítása, hogy a szükséges ismeretek elsajátítása után lehetőség nyíljon az asszonyok alkalmazására. A háziipar azonban nem biztosított volna megfelelő bért a női munkavállalóknak. A tanfolyamok indításával kapcsolatban pedig az volt a tapasztalat, hogy inkább otthon maradtak az asszonyok, minthogy tanuljanak.24 A nők foglalkoztatásánál problémát jelentett továbbá, hogy a hét legnagyobb tatabányai iparvállalat létszámigénye 1970-ig nem haladta meg az 500 főt. Az üzemek többségében kapun belüli munkanélküliség volt.25 Nehezítette a nők munkába állását, hogy a vállalatok saját igényekkel léptek fel: pl. gyakorlattal rendelkező munkaerőt kerestek, olyan jelentkezőt akartak felvenni, akit már ismertek, illetve fontos szempont volt, hogy az illetőt megbízhatónak tartsák. Egyes vállalatok a munkaerő felvételnél a könnyebb munkára is gyakran egészséges, erős fizikumú férfiakat alkalmaztak, pedig az ilyen munkaköröket betölthették volna női jelentkezővel, vagy idősebb dolgozókkal is.26 Problémát okozott, hogy felvételkor a nők nem vallották be várandósságukat, és munka közben lettek rosszul, aminek következményeként súlyos balesetek történhettek. Számottevő volt azoknak a fiatalkorúaknak a száma, akik a gimnáziumból kimaradva nem tanultak tovább, hanem elhelyezésüket kérték a Városi Tanácsnál. Ezeknél a jelentke21 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1964. július 30. 22 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1962. július 12. 23 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1963. május 23. 24 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1962. július 12. 25 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1964. július 30. 26 TMJVL XXIII/102/a. VB ülés jegyzőkönyve 1962. július 12. 99
