B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Uglovics bejött 2 emberrel, a másik kettő kint maradt, akiket feleségem kizavart, és többé engem sem engedtek közéjük.

Turcsányinál, hogy volt-e fegyver, nem tudom. Gwóthot, Somogyit nem ismerem. Azt tudom, hogy Uglovicsnak volt fegyvere. Szepesinek is volt egy, amit elvettem tőle. Nem tudom egyébként, hogy kinek volt, mert nem voltam közöttük. Én nem tudom, hogy kik voltak benne, és kik vannak itt vádlottként, még most sem ismerem őket.

Az utasítás határait már akkor átléptük, amikor kijelentettem, hogy nem akarok fegyveres szervezkedést, és fegyvert szereztek. Én abban érzem magam bűnösnek, hogy nem néztem meg, hogy kiket szervezek be. Először olyan szépen szót fogadtak. Én arról nem tehetek, hogy Uglovics leitatta őket. Az ittas emberek csinálták a bajt. Én jót akartam, és rossz lett belőle.

Én összeszedtem volna tőlük a fegyvert, és nem kerültek volna bíróságra. A szervezkedés felszámolására úgy került sor, hogy életbe lépett a statárium, és az emberek eldugdosták a fegyvereket. December 11-re kellett leadni, de nem adták le.

December 18-tól 30-ig le voltam tartóztatva, és úgy engedtek el, hogy kezdjem el a munkám. Beszéltem az emberekkel, és el is kezdődött a munka. Másnap a munkástanács elnöke a szakszervezeti elnöknek bejelentette, hogy Tatabánya rádióján mondják be, hogy mindenki fegyverét adja le, nem lesz senkinek semmi bántódása. Én mondtam, hogyha nem fogadnak szót, akkor cserbenhagyom őket. Ekkor kiabálták, hogy áruló vagyok.

Nemes Pendlivel járt együtt. Nauschnak, hogy lett volna szerepe, nem tudom. Én nem tudom, hogy honnan szedték a fegyvert, nem árulták el. [...]

Pendlivel együtt csináltuk a szervezkedést. Ő vállalta a feladatot, és együtt mentünk. Turcsányival, Sóstariccsal és Somogyival nem találkoztam. Nagy Lajost nem is ismerem. Uglovics, Pintér önként jött. Ifj. Homolát, Mahinyák Jenőt, Palotást, Söröst nem szerveztem be. Szepesi volt a legnagyobb hőbörgő. Én egyiket se szerveztem be. Nem volt helyes lépés ilyen fiatalokat bevinni ilyen feladatokra.

Vádlott-társaim közül csak négyet ismerek. A két Homolát, Fehért és Bónát. A lakásukon nem jártam, és még azt sem mondhatom, hogy bizalmasak voltak velem. Rossz viszonyban egyikkel sem vagyok. Letartóztatásunkkor 4 napig együtt voltunk, akkor tudtam meg, hogy Szepesi lőtt az autóra. Mikor összekerültünk, azt mondta nekem, hogy mi az, maga spicli akar lenni, és elárulni bennünket. Pendlit is csak 8-án ismertem meg. Sóstaricsot látásból ismertem. Nem tudok arról, hogy valami jelszó lett volna, legalábbis míg bírtam a vezetést, addig nem. Turcsányit sem ismertem hamarabb.

A VI. telep mellett megy el az országút. Én nem állítottam ki oda őrséget. Annyira nem volt megszervezve, hogy meg lett volna mondva, hogy ki hová áll. Arról sem volt szó, hogy beállítok kettőt, aki másnapra hoz újból kettőt, és így tovább.

Állítom, hogyha a karhatalom nem lő, akkor nem lett volna semmi baj.

204