B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

szénbányászati Trösztön kívül számos nagy munkáslétszámú ipari üzem van s úgyszólván az összes üzemekben 1956. október hó 26-án leállt a munka. Megalakultak a különböző forradalmi és munkástanácsok, amelyeket az úgynevezett tatabányai városi forradalmi és katonai munkástanács fogott össze. A munka beszüntetése mellett féktelen agitáció folyt, és ez odáig vezetett, hogy 1956. december 4-én Tatabányán többnapos sztrájk kezdődött. A karhatalom és az eddig már valamennyire újból életre hívott rendőri szervek igyekeztek meggyőzni a munkásságot a sztrájk helytelensége felől és biztosítani kívánták volna a részben már megindult munka folyamatosságát. Az 1956. december 4-én kezdődött sztrájk általánossá nem vált annak ellenére, hogy ezekben a napokban az ú.n. nagybudapesti munkástanács is országos viszonylatban 2 napos sztrájkfelhívást kezdeményezett. Az ellenforradalmi elemek az általános sztrájk kudarcát az ekkor már működő pártszervezetnek, valamint a karhatalmi szervek munkájának tulajdonították és több oldalról kifogások hangzottak el az egész karhatalom működése, de különösen a karhatalomban helyet foglaló egyes személyek magatartása ellen. Emiatt 1956. december hó 7. napján a déli órákban ismeretlen személyek kezdeményezése folytán a tatabányai Pártház előtt nagy létszámú tüntető tömeg jött össze, s a tömeg a karhatalom feloszlatását, illetőleg egyes tagjának a karhatalomból való kizárását követelte, ezenkívül ennek a tüntető gyűlésnek párt és szovjetellenes éle is volt. Ezt a tüntető tömeget a délutáni órákban a karhatalmi rendőri szervek a szovjet hadsereg egyes alakulatainak közreműködésével szétszórták és a tüntető tömeg közül egyes élenjáróknak látszó személyeket elfogtak és azokat Budapestre szállították.

A tüntető tömeg szétverése és egyes személyek letartóztatása után nyilvánvalóan az ellenséges propaganda hatására elterjedt a híre Tatabányán annak, hogy a szovjet csapatok a fiatalság egy részét már a Szovjetunióba deportálták, és ezt a munkát folytatni kívánták, Tatabányáról is elakarják hurcolni a fiatalságot. Ez a hír eljutott Lados István VI. telepi lakoshoz is, aki 1956. december hó 8-án Pendli József bányászt maga mellé véve a VI. telepre az ottani lakosok között mozgalmat szervezett a fent említettek megakadályozása érdekében.

A forradalmi munkás paraszt kormány 1956. december 10-én tette közé a rögtönítélő bíráskodásra vonatkozó rendeletét és ebben a rendeletben határidőt szabott a fegyverek beszolgáltatására nézve is. A rendeletben meghatározott decemberi 1-i határidő eltelte után a fegyverek összeszedése érdekében a rendfenntartó alakulatok erélyes intézkedéseket foganatosítottak, és Tatabányán december 15-től kezdődően az 1956. október hó 23-át megelőző időkben tapasztalt életkörülmények alakultak ki.

Az ellenforradalmi idők alatt teljesen, majd részben leállott közlekedés helyreállott, s kisebb hiányosságoktól eltekintve valamennyi üzemben és a szénbányászathoz tartozó aknákban megindult a munka. A népbírósági tanács a fent megállapított általános keretbe illeszti bele az egyes vádlottak tevékenységét az alábbiaknak megfelelően:

347