B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Úgy hallottam, hogy a telepről 7-én elvitték Halusánt és Virágh Antalt. Féltem, hogy engem is elvisznek. Hallottam, hogy a karhatalmisták belövöldöztek a telepre. Hogy miért vitték el őket, azt nem tudom. Halusán nem csinált semmit. Ezeken kívül elvitték még Novákot is. Úgy tudom, hogy december 12-vel lett statárium. Somogyi a géppisztolyát nem vitte el tőlem. Nem tudom, hogy miért hozta hozzám, talán nem merte akkor hazavinni. Nekem az a meglátásom, hogy az váltotta ki, hogy elővették a telepen a civilek a fegyvert, hogy 8-án a karhatalmisták belövöldöztek a telepre. Nem volt vele semmi célom, hogy 7-én próbáltam ki pont a fegyverem. Védői kérdésre: A VIII. aknán dolgoztam, mint csapatvezető vájár. Az 1956- os munkaversenyben én voltam az első. A kitüntetésem most kaptam volna meg, fel voltam terjesztve sztahanovistának. Szerettem vadászni, és halászni. Azért mentem az őrségbe, mert Lados azt mondta, el akarják vinni az embereket. Engem megbecsültek, és szerettek az üzemben, mindig becsületesen dolgoztam. Nem ismertem a karhatalmisták feladatait. Nem a népi demokráciát akartam megdönteni azzal, hogy kiálltam őrségbe, hanem magam akartam megvédeni az elhurcolástól. A fegyverem azért nem adtam le, mert vadászni akartam később vele. Lados: Belátom, hogy nagy bűnt követtem el, nem gondoltam, hogy ez így el fog fajulni, és azt sem tudtam, hogy a telepen ennyi fegyver van. Pendli: Engem láthatott Nausch Ladossal az utcasarkon. Sóstarics: Én Nauscht nem is láttam, és semmifélét nem lőttem. Nagy Lajos: Én nem voltam őrségben. Nauscht hírből ismertem, a DISZ-bi- zottságon dolgoztam, és ott hallottam a híradóban a nevét. Fehér: Én Nauschsal együtt nem voltam soha. Bencze: Én a második halászatnál nem voltam jelen. Belép: Kozák Imre: XXIV r, vádlott: A vádat megértettem, bűnösnek részben érzem magam. A rendőrségen valótlanságot is vallottam, kényszerítő körülmények hatása alatt. Az ügyészségen sem mertem megmondani az igazat, mert féltem, hogy visszavisznek pótnyomozásra. Édesapám már nem él, asztalossegéd volt. Én nőtlen és vagyontalan vagyok. Iskoláimat 1950-ben végeztem, utána két vájáriskolai osztályt végeztem, és 1955. január 15-én szabadultam fel, és a XII. aknán dolgoztam, mint gyakorló vájár. Mikor felszabadultam, egy évig a dorogi XIV. aknában dolgoztam, majd 1956 májusától a XIV. aknában mint vájár. Az ellenforradalom után a X. aknán voltam. Politikával nem foglalkoztam, politikai pártnak tagja nem voltam. A DISZ- nek tagja voltam, de ott szerepem nem volt. 1956. szeptember 1-jén Kulich Mi292
