B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/3. Horváth János kihallgatása Budapesten

az ÁVH megyei parancsnoka is volt, legyen az új rendőrség vezetője is. Később azonban újból ő lett megbízva a rendőrség megszervezésével.

Már említettem, hogy nagyon kevés ülésen vettem részt, de nem vettem észre, hogy a hangulat kommunistaellenes lett volna. Én magam is többször mondtam, hogy kommunista párttag vagyok. Ugyanúgy Solymos fm. és Tóth ezr. is. Egyik alkalommal arról volt szó, hogy a pártot is meg kell hívni a tanácsba. Mazalin és Tima között volt nagy vita, végül Tima álláspontját támogattuk mindannyian és elfogadtuk, hogy meg kell hívni a párt képviselőjét is a tanácsba.

Egyik alkalommal segélycsomagok érkeztek az Actio Catholica részére, és a tanácsnál rakták le. Helyiséget kerestem a részükre. A megyebizottság páncélszobáját is megnéztem. Amikor láttam, hogy ott van a nyilvántartás, anélkül, hogy valamihez nyúltam volna, a szobát becsuktam, és a kulcsokat visszaadtam az MSZMP képviselőjének, aki az épületben tartózkodott.

Úgy vettem észre, hogy a tanács igyekezett reális álláspontra helyezkedni, pl. Lángot, aki szélsőséges volt, és többször önhatalmúlag a tanács vezetőjének adta ki magát és félő volt, hogy a lakosság kedélyét nem megnyugtatni, hanem fölszítani akarja, eltávolítottuk a tanácstól, sőt kilátásba helyezték a szabadságának korlátozását, amikor felmerült a gyanú, hogy a Párt pénzügyeibe beleavatkozik.

Miután Gál igazgató elvtárs eltávozott Tatabányáról, vádolták valamivel, aminek megcáfolására a tanács, személy szerint én adtam egy igazolást, amely szerint Gál elvtárs a kérdéses időpontban Tatabányán a lakásán tartózkodott. Ezt az igazolást úgy tudom, Solymos fm. juttatta el Gál elvtárshoz.

A már előbb említett események (Sztálin, személyi kultusz, jug. események, Rákosi, Rajk), valamint a DISZ nógrádverőcei vezetőképző tábora - ahol mint DISZ-titkár vettem részt - azt a meggyőződést keltette bennem, hogy az egész folyamat a párt tisztulását, a szocialista demokráciát segíti elő. Én ezt akartam, és meg voltam győződve, hogy minden tettemmel ezt a célt szolgálom. Ezért dolgoztam a tanácsban és nov. 4. után is ott maradtam 7-ig. Utána az üzemben dolgoztam tovább. Járatlan, tapasztalatlan voltam, és az események gyors egymásutánjában egyedül maradtam, a saját fejemre voltam csak utalva. A párt vezetői sem találták meg az utat a tagsághoz és a gyors személyváltozások bizalmatlanságot is szültek. Nem csoda, hogy ennyi új eseményben elvesztem, hiszen sehonnan sem kaptam támogatást. Ezért is nem érzem magam bűnösnek, hiszen ha a bűnösségemnek árnyéka is felmerült volna, bizonyosan eltávoztam volna az országból. Ezt soha meg sem kíséreltem, de még nem is gondoltam rá. Én a dolgozók pénzén lettem mérnök, és munkámmal kívánom visszaadni, amit kaptam tőlük. Szocialista demokráciát akartam, és akarok.

98