B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/3. Horváth János kihallgatása Budapesten

1/3. Horváth János kihallgatása Budapesten

Az 1956. október 23-án megtartott értelmiségi ankéttal kezdem. Én is hozzászóltam, és azt fejtettem ki, hogy az elmúlt események (párthatározat, Sztálin és a személyi kultusz, jugoszláv események, Rákosi leváltása, Rajkék rehabilitációja) miatt mindenki bizalmatlan mindennel szemben. A pártban is megrendült a bizalom, és ezt mindenképpen helyre kell állítani, mert szükség van egy erős, ütőképes pártra. A bizalom helyreállítását úgy gondoltam, és ezt el is mondtam, hogy azok a vezetők, akik Rákosi rendszere alatt kompromittálták a pártot, álljanak félre, és adják át helyüket, akikben bíznak a tömegek, akik becsülettel szolgálják a nép ügyét. Úgy láttam, hogy ez a gyors fejlődés és demokratizálódás legkönnyebben megoldható útja.

Ezen a gyűlésen szólalt fel többek között Láng Ferenc és Mazalin György is. Mindkettőt ott láttam először. Lángot senki sem fogadta tetszéssel. Értelmetlennek és főleg apolitikusnak tartottam a hozzászólását. Mazalin inkább népszónok benyomását keltette.

Rendesen bejártam dolgozni. 26-án, amikor a Sportból (ott ebédeltem) jöttem vissza, a Párt megyebizottság épületénél találkoztam Széles Sándorral, a párttitkárommal. Beszélgettünk, majd ő mondta, hogy az előbb mentek arra tüntetők. Visszamentem az üzembe, és kb. Vi 4 h felé éneklést és kiabálást hallottunk. Kimentünk az utcára. A tüntetők a Bányász Rádió előtt voltak, bebocsátást követeltek, hogy a pontjaikat felolvassák. Óvári Rudolfné, akit férjével együtt hosszabb idő óta ismerek, nem akarta beengedni őket, a rendeletekre hivatkozva. Szóváltás támadt, két nő meg akarta verni. Csak nehezen lehetett lecsillapítani őket. A tüntetők között láttam Lángot is, úgy vettem észre, hogy vezető szerepet játszik. Mivel már letelt a munkaidőm, visszamentem felöltözni, és lementem a Bányász Rádióhoz. Az volt a szándékom, hogy Óvárinét hazakísérem, hogy útközben bántódása ne essék. Azonban már elment. Még egy darabig beszélgettem Sipos Lajossal, a Bányász Rádió szerelőjével. Éppen indulni akartam, amikor a tüntetők visszatértek. Fegyvert kerestek, össze akarták törni. Majd egy-két hangoskodó közbekiabálására a rádió berendezését is össze akarták törni. Megpróbáltam visszatartani őket, azonban csak annyit sikerült elérnem, hogy a rádió felszerelését épségben hagyták. Közben betörtek egy ablakot, és a három ott lévő puskát elvitték, és összetörték. Pár ember ott maradt, a többiek elmentek. Egy darabig beszélgettem még velük - attól tartottam, hogy a tüntetők visszatérnek.

Majd megérkezett Molnár István, Zábráczki Géza, Dubinyák Péter, és még jó néhány ember. A lakosság megnyugtatására egy felhívást szövegeztek, és akik

95