B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/6.Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, К. E.
111/6. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, К. E. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv Tatabánya, 1957. április 12. К. E. katona [...] Előadni kívánom, hogy 1956. október 28-án este emlékezetem szerint a tatabányai volt áv. laktanyát a szd. pk. utasítására elhagytam az egységgel együtt s a Bódis hegyre vonultunk ki - pontosabban meghatározva az időt: akkor hagytuk el a laktanyát, amikor a rendőr Főoszt. megadta magát az ellenforradalmároknak. A laktanyából való kivonuláskor hozzám csatlakozott öt elvtárs, mivel én ismerős voltam, az én vezetésem alatt vonultunk ki a hegyekbe, ahova magunkkal fegyvereket vittünk. Ezek az elvtársak az alábbiak: P. M. áv. tiz., aki puskát, lőszert és kézigránátot vitt magával, K. G. tiz., aki puskát, lőszert, és kézigránátot vitt magával, F. J. áv. szkv. aki puskát, lőszert és kézigránátot vitt magával, Ilóczky Győző áv. őrv., aki puskát, lőszert és kézigránátot vitt magával. Ezenkívül volt még egy fő ott, akit nem tudok megnevezni, ez Ilóczky Győző barátja volt. A csoport lőszer készlete kb. megítélésem szerint 1000 db. volt, a kézigránát készlet fejenként 5-6 db. volt. A szd. beosztottai az erdőbe szétszóródtak, ki merre látott, arra ment. Mindenki vitt magával fegyvert és lőszert. Én 6 főből álló csoportomat a kőbánya hegyláncolata mögött a Bódis hegy lakásai felé vezettem, mivel én ott lakom és éjjelre ott akartam őket elhelyezni. Sikerült nekünk hazaérni, ahol édesapám figyelmeztetésére a fegyvereket a lakásunkból kb. 700 m-re köpenybe burkolva a lőszerekkel és kézigránátokkal együtt elástuk. Három elvtársamat felöltöztettem civil ruhába és kettőnek a szüleihez üzentem az öcsémtől, akik hoztak civil ruhát részünkre. Ezen az éjszakán mindenki elhagyta a lakásunkat. A fegyvereket nem néztem meg addig, amíg a szovjet csapatok be nem jöttek. Itt pontos időt említeni nem tudok, de kb. nov. 10-15-e között édesapám mondta, hogy a rendőrségen jelentette, hogy mi eldugtuk a fegyverünket és azt most vigyék be. Mikorra a rendőrségről kijöttek már nem volt ott fegyver, sem lőszer, sem pedig a kézigránátok, s még a köpenyek is eltűntek. Megjegyezni kívánom, hogy nem tudom, hogy ki vitte el, de az úgy el volt rejtve, hogy senki sem találhatta meg, csak aki eltette, tehát hatunk közül kellett valakinek elvinni. 421
