B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
Lados István a fentebb említett VI. telepi mozgalmat megelőzően december 6-án jelen volt a reggeli órákban a tatabányai Köröndnél. Erről a helyről indulnak ki az autóbuszok a dolgozókkal munkahelyeikre. Lados István a munka megszüntetése mellett foglalva állást, a köréje csoportosult személyekkel egyetértésben nem engedték a gépkocsikat munkahelyeikre elindulni, és a tömeg előtt ismételten a munka megszüntetése mellett agitált. Jelen volt egy ismeretlen nevű budapesti nő, aki a tömeghez beszédet intézett és beszédében az ávósokat gyalázta. A helyszínen megjelent járőr Horváth László parancsnok ezt az ismeretlen nevű nőt elfogta, azonban a tömeg nyomásra a nőt kénytelen volt elengedni. Jelen volt Lados István az 1956. december hó 7-én lezajlott Pártház előtti tüntető tömegben is. Az itteni szereplése és magatartása pontosan nem volt megállapítható s az 1000 főt meghaladó tömeg karhatalom és kommunista ellenes jelszavakat kiabálva, felszólítás ellenére sem távozott el a helyszínről. Ezt követően került sor a tűzharcra. Lados István 1956. december hó 8. napján a VI. telepen kezdeményezte azt a mozgalmat, hogy a VI. telep lakói fogjanak össze, álljanak ellen a rendfenntartó, de különösen a karhatalom alakulatainak, ne engedjék meg, hogy a VI. telepről a rendfenntartó alakulatok bárkit is elhurcolhassanak. Ennek a mozgalomnak a megszervezésébe belevonta Pendli József bányászt, ugyancsak VI. telepi lakost is. A VI. telepet maguk között megosztották. Az első lépéseket azonban együttesen tették meg. Részben együttesen, majd külön-külön mind a ketten bejárták az egész VI. telepet, maguk köré gyűjtötték az utcán tartózkodókat és minden házba beküldtek gyermekeket és embereket, hogy jöjjenek ki az utcára egy őrség megszervezése érdekében. E kőrútjuk alkalmával fellármázták a VI. telep lakosságát, mindenütt elmondották, hogy Tatabányáról is elhurcolják, deportálják a fiatalokat, ezt megengedni nem lehet, ennek ellent kell állni. Az ellenállás mikénti végrehajtására Lados István azt közölte, hogy az őrséget mindenki azzal teljesíti, kinek mije van, csákánya, baltája, fokosa, botja, fegyvere. Az őrség szervezetét illetően azt közölték, hogy négy házanként egykét ember felváltva tartózkodjék őrségként az utcán egész hajnalig, míg a többiek a házakban a várakozás álláspontjára helyezkedjenek. Utasításba adta, hogy ha netalán valami az utcákon történik, úgy az utcákon álló őrök kiabálásokkal és egyéb zajjal kihívják a házakban tartózkodókat, s a riasztásra az utcán összegyűlt néptömeg megtudja akadályozni azt, hogy a VI. telepről bárkinek az elhurcolása bekövetkezzék. Közölte azt is, hogy az ily módon megszervezett őrséget rendszeresen ellenőrizni fogja, s aki ennek a kötelességének nem tesz eleget, annak kellemetlensége lesz és lakásának ablakait is befogja verni. Ügy Lados István, mint Pendli József mondott felhívására a VI. telepi lakóinak túlnyomó többsége vállalta is az őrségben állást és a házakban való tartózkodást is. Néhány ezer ember vállalta is ezt a feladatot. A VI. telep lakói őrszolgálati kötelezettségeiknek eleget is tettek, mindenki azzal állott ki az utcára, amije volt, így fegyverrel, fejszével, csákánnyal, fokossal, bottal és így 348
