B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet
Varga Sándor 1935-ban kötött házasságot. Felesége 1955 évben elhalt és ettől az időponttól kezdve leánya viseli gondját. Házasságából egy gyermeke származott, aki egy bányász felesége. Varga Sándor 14 éves korában - iskolái elvégzése után - kovácstanulónak ment. 16 éves korában felszabadult, elhelyezkedni azonban nem tudott és ezért különböző munkahelyeken segédmunkásként dolgozott. 1932-ben bekerült a tatabányai Cement és Mészművekhez kovácssegédként és itt dolgozott egész 1957-ben bekövetkezett letartóztatásáig. Havi jövedelme 1000 Ft. Varga Sándor politikával foglalkozott. A szociáldemokrata pártnak már 17 éves kora óta tagja volt. Ezen kívül tagja lett a bányász szakszervezetnek is. 1934-ig - házasságkötéséig - részt vett földalatti mozgalmakban is. III. Az ügyhöz tartozó tényállás. A népbírósági tanács mielőtt az ügy részletes tényállását tárgyalná, keretként Tatabányán lefolyt ellenforradalmi eseményeket vázolja fel az ügy könnyebb áttekinthetősége érdekében. 1956. október hó 24. és 25. napján általánosságban nyugtalanság ütötte fel a fejét és az ellenforradalmi események október hó 26-án vették kezdetüket azzal, hogy több ezer főre menő utcai tüntetés alakult ki. A tüntetés a Bányász Technikumból indult ki, a város egyes részeit bejárva a tömeg folyton szaporodva a népi demokrácia elleni hangot ütött meg az akkor divatossá vált jelszavak folytonos kiabálása közben. A tüntető tömeg több helyen megállt, ahol szavaltak, énekeltek, és egyes személyek beszédet intéztek a tömeghez. A felvonuló tömeg romboló munkát is végzett. Haladási útvonalukon látott a munkáshatalmat ábrázoló jelvényeket, vörös csillagokat, népköztársaságunk címereit és feliratokat vertek le. A felizgatott tömeg az esti órákban két felé szakadt, az egyik része behatolt a városi rendőrkapitányság, majd ezt követően a városi tanács és az ott elhelyezett honvéd kiegészítő parancsnokság épületeibe, rombolt, fegyvereket szerzett. A tömeg másik része tatabányai Újváros rész felé vett útját, behatolt a BM. főkapitányság épületébe, ahonnan ugyancsak fegyvereket és egyéb rendőri felszereléseket szereztek, majd az innen nem nagy távolságra lévő Hunyadi elnevezésű páncélos laktanyát törték fel fegyverek szerzése céljából. Október hó utolsó napjainak egyikén megalakult az úgynevezett nemzetőrség, amely bizonytalan magatartásé volt, de inkább fasiszta jellegű alakulatnak volt tekinthető, mert az ellenforradalmi jellegű megmozdulásokat támogatta. Ez a nemzetőrség 1956. november hó 5. napjáig állott fenn, ekkor feloszlatták és a népi erőket összefogó szervezkedés eredményeként létrejött a karhatalom, amelybe csak a megbízható, kipróbált kommunista egyéneket vették be. November 5-e után - bár igen lassan - a karhatalom a hatalom birtokosává lett és nagyjából ettől az időponttól kezdve néhány eseménysorozattól eltekintve az ellenforradalmi erők felett úrrá lett. Tatabányán a sok ezer bányászt magában foglaló 346
