B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/2. Lados István és társai elsőfokú ítélet

szállító csillés kereste kenyerét. Havi átlagos kerete 1500 forint volt. Otthon lakott szüleinél, bérének java részét hazaadta.

1954-ben DISZ tag lett. Eddig politikával nem foglalkozott és politikai pártnak sem volt tagja.

Ifi. Homola íózsef bányász családnak a gyermeke. Édesapja ez idő szerint nyugdíjas. Hárman vannak testvérek, a két nővére közül az egyik egy lakatos, a másik pedig egy gépkocsivezetőnek a felesége. Úgy a szülők, mint a gyermekek vagyontalanok. Ifj. Homola József a 8 általános iskola elvégzése után 1950 évben felkerült Budapestre a Ganz Vagon és Gépgyárba ipari tanulóként. E helyen szakmájában felszabadult, majd átkerült Tatabányára lakatosként a Karbidgyárhoz. 1955. nyáron vonult be katonai szolgálatra, eddig az időpontig az említett helyen dolgozott és 1956 augusztusában az ÁVH kötelékébe került. Az 1956. október hó 23-át követő események után csapatát elhagyta és katonaruhában, de fegyvertelenül hazatért - gyalog Tatabányára.

Politikával nem foglalkozott, politikai pártnak sem volt tagja, csupán a DISZ- nek volt kötelékében. Politikával csak a katonaságnál foglalkozott, mert ott politikai képzést nyert. Itt is azonban csak annyira foglalkozott politikai kérdésekkel, ameny- nyire feltétlenül szükség volt, mert a politika őt soha nem érdekelte.

Mahinvák Tenő ugyancsak bányász szülőknek a gyermeke. Szülei teljesen vagyontalanok. Öten voltak testvérek, akik mind a munkásosztályhoz tartoznak. Testvéreinek sincs vagyona, vagyontalan ő is. 6 elemi iskoláját 1934-ben végezte el. Ezt követően 16-17 éves koráig otthon volt a szülei háznál, majd a salgótarjáni üvegy- gyárba ment dolgozni. 1938-tól kezdve pedig salgótarjáni Szénbányászati Trösztnek lett a munkása. 1951 évben Tatabányára került ugyancsak bányászként. Tatabányán népi demokráciaellenes izgatást követett el, e miatt az esztergomi megyei bíróság 10 hónapi börtönre ítélte, amit ki is töltött. Büntetésének kitöltése után visszament Salgótarjánba, ahol 1954-ig dolgozott. Ezután újból visszatért Tatabányára, ahol 1956. decemberéig működött ugyancsak bányászként. 1956. december végén visszatért a salgótarjáni bányákhoz és itt vájárként dolgozott egész letartóztatásáig.

1943-ban katonai szolgálatra hívták be. Frontszolgálatot is teljesített, majd, 1945 év elején orosz fogságba került, ahonnan 1945 augusztusában tért haza.

Búzás Arankával 1941-ben kötött házasságot, s házasságából egy gyermeke származik, aki 8 éves. Feleségétől 4 éve különváltan él.

Politkai pártnak 1945 év előtt nem volt tagja. A felszabadulást követően 1947 évben belépett a szociáldemokrata pártba, ahonnan azonban büntetett előélete miatt kizárták.

Bencze László édesatyja a sátoraljaújhelyi városi tanács segédmunkása. Nevezett vagyontalan egyén, kertészeti dolgozó. Tizennégyen voltak testvérek, akik közül 9 élő. Egy bátyja bányász, egy öccse pék, a többi a szülők háztartásában él. Összesen 4 általános iskolát végzett, iskolai tanulmányait 1946-ban fejezte be. Ezt megelőzően

343