B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
akarja akadályozni. Én rámutattam a dolgok valódi hátterére, és megállapodtunk vele abban, hogy ő tesz a Budapesti Rádióban egy rádiónyilatkozatot tévedéséről. Erre azonban egyéb okok miatt nem került sor. December 26-án kerültem vissza Tatabányára. A munka nehezen indult meg. Ladost behívattam, kértem segítségét. Ő vállalkozott rá, és valóban elkezdődött a termelés. A tatabányai ellenforradalmárok sok rendes munkást vezettek félre. Ezek a vezetők nem mentek ki a pártház elé tüntetni, hanem ilyen jó munkásokat vettek rá erre. Ezt látom jelen bűnügyben fennforogni. Lados híres volt arról, hogy a normáján felül napi 1 vagon szenet termelt. Nehéz helyzetekben mindig igénybe vettem. Közismert volt Tatabányán, és tekintélye volt a bányászok körében. Olyan ember hírében állt, hogyha egyszer ő vállalt valamit, azt teljesítette is. Csak egy esetet kívánok elmondani: a XV/b. aknán befülledt nagy mennyiségű szén, és félő volt, hogyha nem szállítjuk el hamar, az egész elég. Erre megkérdeztem Ladost, hogy a napi munkája után vállalkozik-e arra, hogy a szenet teherautókba, illetve vagonba rakja? Vállalkozott rá, és naponta a munkája után 10-15 vagon szenet még felrakott. Valóban csináltattam neki egy hálószobát. Keresetét kb. 4-5 ezer forintra becsülöm havonta. Lados: belátom, hogy nagyon helytelenül [cselekedtem]. Vádlott sírva fakadt és azt mondja, én minden munkát szerettem és én szeretem embertársaimat és ezért csináltam, amit csináltam. Tanú egyebet előadni nem tud. [...] 19./ Dr. Barizs Bálint [...] orvos. 1956. decemberében Tatabányán voltam körzeti orvos. December 9-én vasárnap este ügyeletes orvos voltam a kórházban. Éppen betegtől jöttünk be a kórház autóján, és igyekeztünk be a kórházba. A Füzes utca és a Borbély utca sarkánál, illetve valamivel még előbb, a Vásártér sarkánál ráfutottunk egy söröspalackra. A hátsó kerék feldobódott. Én hátra néztem. Gondoltam, hogy ittas ember dobta el az üveget. Az volt a szerencsém, hogy hátranéztem, mert a következő pillanatban élőiről, oldalról és hátulról is sok lövést kaptunk. A lövések egy irányból, a Füzes és Borbély utca sarka felől, egy házból jöttek. Sötét volt, nem tudtuk megállapítani, hogy ki lőtt. A gépkocsiban ketten ültünk a gépkocsivezetővel. Az utcák kihaltak voltak. Csodálatos módon nem történt egyikünknak sem baja, bár pont a fejem mellett ment el egy lövés. A gépkocsikerék gumiját is átlőtték, így 3 kerékkel menekültünk. 9 óra lehetett. Megjegyzem, hogy az autón elöl feltűnő nagyságban vörös kereszt volt festve. Hogy a mentőtisztet meglőtték, elterjedt a hír Tatabányán. Később a rendelő- intézetbe laboránsnőkön keresztül beüzentek, hogy nem minket akartak meglőni, hanem más autókra vadásztak. Egyebet előadni nem tudok. [...] 318
