B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Ladost, Pendlit, Turcsányit és a többit is látásból ismerem. Én is a karhatalomnál szolgáltam májusig. Én voltam a parancsnok. Baranya a megyeinek, én pedig Tatabánya városának voltam a parancsnoka.

A pártbizottság elleni tüntetés december 7-én volt. Utána gyűlés volt, és a pártbizottsági tagokat éjjel mi vittük haza. A VI. telepre Sturmot vittük. Amikor befordultunk az Iparos utcába észrevettük, hogy emberek szaladnak széjjel, és egyik-másiknál fegyvert is láttunk. Szakács volt a gépkocsivezető. Rászóltam, hogy gyorsabban hajtson. Lövéseket hallottunk, és torkolattüzeket láttunk. Majd Sturm kiszállt. A Hegy utcába ahogy befordultunk és elhagytuk a második házat, előttem vágódott át egy golyó az ablakon. Mi is kitettük a géppisztolyt az ablakon, és végig lőttük a kövezetét. Ezután bementünk a laktanyába. Azután egy szovjet páncélgépkocsival végigjártuk a telepet. Én ebben nem voltam benne, de hallomásból tudom, hogy arra is rálőttek. Ebben lévő szovjet katona az orrán meg is sérült. Egy Hegy utcai lakost az éjjel el is fogtunk, akit kihallgattunk, aki azt állította, hogy ő nem lőtt, ő csak WC-n volt kint. A lövések után találkoztunk egy gépkocsival, akik járőrben voltak, és a gépkocsi vezetője jelentette, hogy a Borbély utcában rájuk lőttek. Mondtam, hogy igyekezzenek az embereket összeszedni. Visszafordultak a Köröndig, és ezután ment ki a páncélautó, mert így nem volt tanácsos a VI. telepre bemenni.

Amikor az első lövöldözés megtörtént, a Hunyadi tiszti iskolából kiment egy járőr aki azzal jött vissza, hogy nem tapasztalt semmit. Ekkor ment ki tőlünk egy járőr, aki jelentette, hogy rálőttek. Másnap elhatároztuk, hogy razziát tartunk, és akkor Turcsányit a II. őrssel a Mozdony utcában több társával együtt Puha főhadnagy előállította azzal, hogy fegyver volt náluk, amit eldobtak, de megtaláltak a kertben.

10-én egy újabb nagyobb razziát akartunk tartani. Célunk az volt, hogy felszámoljuk a fegyveres alakulatot. Nem volt mindegy, hogy egész éjjel lövöldöztek. Egy asszony meg is halt, kinek az ablakán belőttek, egy férfi megsérült. A tervezett razzia nem sikerült, mert úgy szerveztük meg, hogy a VI. telepet ketté osszuk, a felső rész hajtja a népet lefelé, és mi pedig alul várjuk őket. Ki is mentünk. Parancsot adtam Vigh és Vályi századosoknak, hogy menjenek végig a Vásártér soron, és a Lusztig közön várjanak meg. Mikor megkezdtük a járkálást, igen erős tűzre lettünk figyelmesek. Megálltunk a betonkerítésen túl, és én szaladtam a kerítés felé, akkor jött ki Vályi és Fridmann, és mondják, hogy nem lehet felmenni, mert golyószóróval lőnek. Vigh is ott fekszik, meg van lőve. Amikor a kerítés mögül a fejem kidugtam láttam, hogy ott vannak és golyószóróból lőnek, felém is lőttek. Nem lehettek messze, úgy 20-25 méterre. Volt egy bódé, és amögött lehettek. Mondtam, hogy menjünk hátrább, meg is tettük, akkor már a kézigránát robbant is. A kerítés sarkáról géppuskával Gaál százados tüzelt rájuk. Vigh századost elvitték a kórházba, és utána a laktanyába.

312