B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

karhatalmat. Nem hallottam a rémhírt, hogy összeszedik azokat, akik részt vettek a pártház elleni támadásban.

Somogyi nevelt fiam átadott nekem még ezen őrség megalakulása előtt, nov. végén egy TT pisztolyt, hogy szolgáltassam be. Útközben találkoztam vele, és ő hozta ezt szóba. Én hivatalos személynek számítottam. A pisztolyt átadta, és én ezt leadtam. Lőszert nem adott át. Nem tudok arról, hogy ezen kívül lett volna más fegyvere is.

Elnök tanú elé tárja 122-123. lapsz. rendőrségi vallomását, vádlott előadja:

Nincs jól szövegezve. Nem tudom határozottan állítani, hogy a kézigránát és a pisztoly Turcsányi kezéből esett volna ki.

Turcsánvi: Kb 3/4 órával előbb dobtam el a kézigránátot.

Tanú egyebet előadni nem tud. [...]

13./ Harmos Iván [...] lakatos, Fehér vádlott unokatestvére.

Sóstaricsot ismerem Fehéren kívül.

December 10-én este megsebesültem a Füzes utcában. Hazafelé menet szemből lövést kaptam. Nem tudom, hogy ki lőtt. Karon, vállon, és lábon kaptam három lövést. Levágódtam, majd elszaladtam. Másnap bementem a kórházba, és

31-én jöttem ki.

Azért mentem ki az utcára, mert lövöldözést hallottam. Kíváncsi voltam, és kimentem. Valaki rámszólt, hogy állj! Megálltam. Majd odajött egy civilruhás fiatalember, és igazoltatott. Lövöldözést hallottam, ekkor a pincébe húzódtam, Sóstaricsék házánál. Sóstarics egyszer csak odajött, és azt mondta: Itt van egy géppisztoly, odaadja, mert az ő felesége azt mondta, ha nem megy be lefeküdni, akkor öngyilkos lesz. A géppisztolyt átvettem töltényekkel együtt. Egy ideig még a pincében voltam, majd megindultam hazafelé. Amikor kiléptem az utcára, megkaptam a lövést. A géppisztolyt eldobtam. Nem kiabáltam, hogy meglőttek, hanem levágódtam, majd elszaladtam.

Két-három nappal előbb láttam az utcán tömeget. Lados volt ott. Azt mondta, tartsunk őrséget, mert elviszik a népet. Minden háznál legyenek fent, és ha jönnek, kiabáljanak, mert akkor nem merik elvinni a férfiakat. Csákányt, fejszét nem hallottam említeni. Azt mondta, hogy fegyvert senki se használjon. Ladost aztán többet nem láttam.

Sóstarics: 10-én este adtam át a fegyvert tanúnak, kb. 10-15 tölténnyel. 2-3 nap múlva tudtam meg, hogy a tanút meglőtték, és eldobta a fegyvert.

Tanú: Éjjel 12 óra lehetett. Sóstariccsal nem álltam közelebbi kapcsolatban. Nem volt oka, hogy tőlem féljen.

Sóstarics: Én mindenkitől féltem. Azért adtam át tanúnak a fegyvert, hogy kipróbáljam, nem énrám vadászik-e. Kb. este 9 körül volt az átadás.

Tanú: a helyszínen azonnal lekezelték a sérüléseimet, nem a vádlottak. Éjjel 1/2 2-kor vittek be a házba, így 12 óra lehetett, amikor Sóstarics átadta nekem a fegyverét.

301