B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

reket. És visszafordultam, mert furcsának találtam, hogy harcolni menjek Pestre, és ekkor letettem a fegyvert.

Védői kérdésre: Én csak azért kerültem kizárólag ebbe a helyzetbe, mert azt hallottam, hogy viszik a fiatalokat, és magam akartam megvédeni az elhurcolástól, hogy édesanyámnak támasza megmaradjon.

Sóstarics: Én Kozáknak lőszert nem adtam.

Mahinvák kérdésére: Látásból ismerem csak Mahinyákot.

Belép.

Varga Sándor XXV. r. vádlott: Vádat megértettem, bűnösségem nem ismerem el.

Édesapám bányászcsaládból származik. 1924-ben munkakeresés céljából elment, és azóta nem tudunk róla semmit. Akkor üldöztek bennünket, mint kommunista családot, és utána is többször kerestettük rendőrséggel, de nyoma veszett. Édesanyám 1943-ban hunyt el. Négyen voltunk testvérek. Testvéreim élnek. Egyik Papkeszin van férjnél, egy földműves felesége, bátyám Tatabányán a gépüzemben dolgozik, mint segédmunkás. Húgom is Tatabányán dolgozik az alukohóban férjével együtt, mint munkás. 1933-ban nősültem, egy gyermekem van, aki férjnél van egy bányásznál. Több gyermekem nincsen. Feleségem 1955-ben halt meg, azóta lányom viseli a gondomat. Két elemit jártam, írni, olvasni tudok. 14 éves koromban elmentem kovácstanulónak és 16 éves koromban fel is szabadultam, elhelyezkedni azonban nem tudtam. Mint segédmunkás dolgoztam. 1932 óta a cementgyárban dolgozom, mint kovácssegéd. Itt dolgoztam letartóztatásomkor is. Keresetem 900-1000 Ft. 1930-ban katona voltam 5 hónapig. Ettől kezdve sokat voltam katona. Voltam a második világháborúban is, és voltam fronton is 1943- ban, de még ebben az évben visszajöttem, mert a gyár felmentett. Hadifogságban nem voltam, nyugatra nem távoztam. Büntetve sem voltam. Politikával foglalkoztam. A pártnak 17 éves korom óta voltam tagja. A szociáldemokrata pártnak, és bányász szakszervezetnek voltam még tagja. [...]

1934-ig földalatti mozgalomban is részt vettem, de amikor megnősültem, feleségem féltett, és nem engedte meg. Erre vonatkozó iratom és arról, hogy üldözve lettem, nincsen, mert ezeket elégettük még annak idején. 1943-ban mint katona voltam a Szovjetunióban 2-3 hónapig.

Tatabányán a Füzes utcában lakom. Egyedül lakom ugyanabban a házban, de másik lakásban lakik a lányom, aki rám főz, mos és rendben tart. Fizetésem neki adom.

Engem is kihallgattak a rendőrségen, ott elmondtam úgy, ahogy történt. Engem nem bántalmaztak. Az ügyészségen is elmondtam az igazat, ahogy történt, és az megfelel a valóságnak.

295