B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

Magam akartam az elhurcolástól megvédeni. Más célom nem volt. Én nem akartam a népi demokráciát megdönteni.

Elnök vádlott elé tarja nyomozati vallomását.

Nem felel meg a valóságnak. A népszájon volt a hír, de nem Ladostól hallottam. Azt sem hallottam, hogy mondta volna, hogy ha valaki nem áll ki őrségbe, annak beveri az ablakát.

Nem volt kijelölve, hogy hogyan kell őrséget állni. Nem tudtam azt sem, hogy mit kell tenni, ha jönnek a karhatalmisták.

Nem tudom megnevezni, hogy ki mutatta meg, hogy hogyan kell lőni a karabéllyal. 9-én lőttem kettőt.

8- án is volt egy-két lövés, de hogy kitől származott, azt nem tudom.

9- én már vittem magammal fegyvert az őrségbe, és ekkor próbáltam ki az ól végén, és kettőt a földbe lőttem.

Vargánál ketten voltunk fegyverért, a szomszédom és én. Hogy ő is hozott-e, fegyvert, azt nem tudom. Mástól lőszert nem kaptam, Sóstaricstól sem.

Engem, mikor kihallgattak, tüdőgyulladásom volt, 38 fokos lázzal. Nem mondtam, hogy a karhatalmistákra lőttem. Az ügyészségen is kihallgattak, ott is elmondtam részletesen a dolgokat, de ott sem mondtam el az igazat, mert féltem, hogy visszaadnak pótnyomozásra.

Elnök ismerteti ügyészségi vallomását.

Én október 26-án nem rabnak adtam át a fegyverem, hanem azt mondták, hogy aki nem megy, adja le a fegyverét. Őrségbe Sóstarics, Csizmadia és Mahinyák álltak, akiket én láttam.

Nem felel meg a valóságnak, hogy lövést adtam volna le. A lámpára lőttem, az megfelel a valóságnak. Én a XII. 7-i tüntetésben nem vettem részt.

Vádlott-társaim közül ismerem Csizmadiát, Varga Sándort, Sóstaricsot, Mahinyákot és Ladost.

A fegyverem Erdősi Imre rendőrnek adtam le.

Én összesen 4 lövést adtam le, és ezzel a lőszerkészletem el is fogyott. Ezekben a bűnösségem elismertem, és cselekményeimet nagyon megbántam.

Népbírói kérdésre: Édesapám a Don-kanyarban esett el 1942-ben. Asztalossegéd volt, Algyőn laktunk. Az ellenforradalom után 1244 Ft-ot kerestem.

Amikor Nyugatnak indultam 1956. IX. 1 hóban, akkor 1200 Ft volt a fizetésem. Édesanyám tartásáról én gondoskodom. Október 26-án a diákság szabadított ki az esztergomi börtönből. A Hunyadi laktanyában 2-3 tiszt osztotta a fegyve294